A lengyelországi Magyar korona

A lengyel királyok kincstárában évszázadokon át őriztek egy „Magyar koronának” (Korona węgierska) nevezett királyi fejéket. Ez az uralkodói ékszer a hagyomány szerint a Szent Korona mintájára készült, miután Izabella rákényszerült annak átadására Habsburg Ferdinándnak.

Története

Izabella 1551-ben Magyarország, pontosabban Erdély elhagyására kényszerült, és az addig a birtokában lévő Szent Koronát át kellett adnia Ferdinánd megbízottainak. Egy korabeli lengyel krónika szerint Izabella letörte a koronán lévő keresztet, hogy megőrizze azt a fia, Szapolyai János utóda számára. Ugyancsak a lengyel hagyomány szerint ekkoriban készíttette azt a teljes koronát is, ami formájában a Szent Koronát idézte.^[1][2]

Ezt a koronát 1571-ben II. Zsigmond Ágost lengyel király, Izabella testvére örökölte.^[2][3] A lengyel király azt családi tulajdonaként kezelte, és a tykocini királyi kastélyban őriztette.^[2]

1572-ben, a Jagelló-ház kihalásakor a koronát Zsigmond Ágost temetési szertartásán használták, majd nővére, Jagelló Anna lengyel királyné örökölte azt.^[2] A korabeli lengyel ellenzék a prímás vezetésével megakadályozta, hogy Jagelló Anna és férje, Báthory István erdélyi fejedelem hozzájusson a Wawelben őrzött lengyel koronázási ékszerekhez, köztük Bátor Boleszláv koronájához. A lengyel királlyá választott Báthory ekkor a Magyar koronát használhatta lengyel királlyá koronázásához.^[1]

1576-ban a korona bekerült a lengyel állami kincstárba, és ott őrizték egészen 1795 októberéig.^[2] Ekkor, Krakkó elfoglalása után, a porosz hadsereg elrabolta és a Hohenzollern-ház berlini kincstárába szállította.^[1] 1809 után a lengyel koronázási ékszerek nagy többségével együtt megsemmisítették: szétszerelték, beolvasztották, illetve a drágaköveket eladták.^[1]

A Magyar korona abroncsát felül pántok zárták le. Ezek összekapcsolódásánál egy kereszt állott.^[2] A koronát zománclapok, filigránmunka és függők díszítették. A koronán négy nagyobb zafír és rubin helyezkedett el.^[2] A 18. században a koronát festményen örökítette meg Marcello Bacciarelli olasz festő, azt képzeletében Nagy Lajos fejére helyezve. A kép a varsói királyi palota márványtermében látható.^[1]

Jegyzetek

Források

• Jerzy Lileyko. Regalia Polskie. Warszawa 1987. ISBN 83-03-02021-8
• Michał Rożek. Polskie koronacje i korony. Kraków 1987. ISBN 83-03-01914-7

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar korona témájú médiaállományokat.

• Janusz Miniewicz. Tajemnica polskich koron. Czy jest szansa ich odnalezienia?. Nowy Sącz 2006. ISBN 83-924034-2-8

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Korona węgierska (atrybut) című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.