Alan Bush

Alan Bush
Született	Alan Dudley Bush 1900. december 22.[1][2][3][4] London
Elhunyt	1995. október 31. (94 évesen)[1][2][3][4] Watford
Állampolgársága	brit
Foglalkozása	zeneszerző zenepedagógus karmester zongorista
Iskolái	Royal Academy of Music Highgate School
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Alan Bush témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alan Dudley Bush (London, 1900. december 22. – Watford, 1995. október 31.) brit zeneszerző, zongorista, karmester, tanár és politikai aktivista. Kommunista meggyőződése zenéjében is kifejeződött. Több műfajban is magas minőségben alkotott, de a brit zenei élet nem ismerte el munkásságát.

Bush virágzó középosztálybeli családból származott, a Royal Academy of Music (RAM) tanulójaként szép sikereket aratott az 1920-as évek elején, az évtized hátralevő részében pedig kiemelkedő zongoristák és zeneszerzők mellett fejleszthette képességeit. 1929 és 1931 között Berlinben élt, az NSDAP felemelkedésének látványa kristályosította ki politikai nézeteit: a brit politika fősodrában elhelyezkedő Munkáspárt helyett 1935-ben lépett be a kommunista pártba. Az 1930-as években több nagyszabású művet írt, munkáskórusoknak is írt előadásokat, kórusműveket és dalokat. Mivel a Szovjetunió mellett foglalt állást, a második világháború első éveiben a BBC nem volt hajlandó játszani zenéit. Meggyőződése a hidegháború alatt sem változott, így továbbra is tiltólistán szerepelt. Ennek eredményeként az általa írt négy operát az NDK-ban mutatták be.

Háború előtti műveiben megtartotta „angolos” stílusát, de az európai avantgárd művészet is befolyásolta. A háború alatt és után egyszerűsítette stílusát, összhangban a marxista gondolattal, mely szerint a zenének könnyen hozzáférhetőnek kell lennie a széles tömegek számára. Minden nehézség ellenére nyolcvanas éveiig írta zenéit. Több, mint 50 évig volt a RAM tanára, két könyvet is kiadott, a Munkások Zenei Szövetsége alapítója és hosszú ideig elnöke volt, illetve a Zeneszerzők Szövetségében is vezető pozíciókat töltött be. A zenei élethez való hosszájárulását lassan felismerték: két egyetemtől is doktori címet kapott, több koncertet is rendeztek tiszteletére. 94 éves korában bekövetkezett halála óta örökségét az Alan Bush Music Trust ápolja.

Élete és munkássága

Családja és gyermekkora

Bush a dél-londoni Dulwichben született 1900. december 22-én, Alfred Walter Bush és Alice Maud (Brinsley) harmadik fiaként.^[5] A Bush család jól menő középosztálybeli család volt, vagyonát az Alan dédnagyapja, W. J. Bush által alapított ipari vegyi anyagokat gyártó vállalatból szerezte.^[5] Gyermekként Alan egészsége ingatag volt, kezdetben otthon tanult, 11 éves korában íratták a Highgate Schoolba, 1918-ig járt ide. Mindkét bátyja részt vett az első világháborúban: egyikük, Alfred 1917-ben a nyugati fronton vesztette életét. A háború 1918 novemberi véget érése azt jelentette, hogy Alan éppen hogy megúszta a besorozást. A zenei karrierre készülő fiatal 1918 tavaszán kezdte tanulmányait a Királyi Zeneakadémián (RAM).^[6]

Tanulmányai

Az akadémián Bush a zeneszerzés művészetét Frederick Cordertől, a zongorát Tobias Matthaytől tanulta.^[5] Gyorsan fejlődött, több ösztöndíjat is elnyert: ilyen volt a Thalberg-ösztöndíj, a Phillimore zongorista-ösztöndíj és a Carneige zeneszerző-ösztöndíj.^[5] Első hivatalos darabjai a Three Pieces for Two Pianos, Op. 1, és a Piano Sonata in B minor, Op. 2 voltak.^[7] Első próbálkozása operaírásra a Pompei utolsó napjai című Bulwer Lytton-regény egyik jelenetéből készült, tartalmazta bátyja, Brinsley librettóját is. A mű, Alannel a zongoránál nem került nyilvánosan előadásra, mindössze családtagoknak és barátoknak adták elő. A kéziratot később megsemmisítette.^[8]

Az akadémián töltött évek alatt Bush összebarátkozott diáktársával, Michael Headdel, 1921-ben megismerte 14 éves húgát, Nancyt is. Tíz évvel első találkozásuk után összeházasodtak, a hölgy élete végéig Bush fő liberettistája maradt, több más énekművének is ő írta szövegét.^[9]

Bush 1922-ben végzett az akadémián, de továbbra is órákat vett John Irelandtől: a zeneszerzővel tartós barátságot kötött.^[10] 1925-ben a RAM tanárának nevezték ki a harmónia és kompozíció területén, ezt össze tudta egyeztetni tanulmányaival és utazásaival is. Benno Moiseiwitsch zongoristól tanulta meg a Leschetizky-módszert.^[11][12]

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alan Bush című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Bullivant, Joanna. Alan Bush, Modern Music, and the Cold War. Cambridge: Cambridge University Press (2017). ISBN 978-1-107-03336-8 
• Bush, Alan. In My Eighth Decade and other essays. London: Kahn & Averill (1980). ISBN 978-0-9007-0761-2 
• Bush, Nancy. Alan Bush: Music, Politics and Life. London: Thames Publishing (2000). ISBN 978-0-905210-83-4 
• Clark, Edward et al. Tribute to Alan Bush on his Fiftieth Birthday. London: Workers' Music Association (1950). OCLC 257354227 
• Craggs, Stewart R.. Alan Bush: a Source Book. Aldershot: Ashgate Publishing (2007). ISBN 978-0-7546-0894-3 
• Foreman, Lewis. "Spanning the Century: the Music of Alan Bush" in Bush, Nancy: Alan Bush: Music, Politics and Life. London: Thames Publishing (2000). ISBN 978-0-905210-83-4 
• Gardiner, Juliet. Wartime Britain 1939–1945. London: Headline Book Publishing (2005). ISBN 978-0-7553-1028-9 
• Grogan, Christopher. Part IV: 1955–84, Imogen Holst: A Life in Music, revised, Woodbridge, Suffolk: The Boydell Press (2010). ISBN 978-1-84383-599-8 
• Hall, Duncan. A Pleasant Change from Politics: Music and the British Labour Movement Between the Wars. Cheltenham: New Clarion Press (2001). ISBN 978-1-873797-29-7 
• Ireland, John. "The Student" in Clark, Edward et al: Tribute to Alan Bush on his Fiftieth Birthday. London: Workers' Music Association (1950). OCLC 257354227 
• Kemp, Ian. Tippett: the Composer and his Music. Oxford: Oxford University Press (1987). ISBN 978-0-19-282017-4 
• Kershaw, Ian. To Hell and Back: Europe 1914–1949. London: Penguin Books (2016). ISBN 978-0-141-98043-0 
• Lucas, John. Next Year Will Be Better. Nottingham: Fives Leaves Publications (2010). ISBN 978-1-907869-29-7 
• Murrill, Herbert. "The Teacher" in Clark, Edward et al: Tribute to Alan Bush on his Fiftieth Birthday. London: Workers' Music Association (1950). OCLC 257354227 
• Tippett, Michael. Those Twentieth Century Blues. London: Hutchinson (1991). ISBN 978-0-09-175307-8 
• Tippett, Michael. "A Magnetic Friendship: an attraction of opposites" in Stevenson, Ronald (ed.) Alan Bush: an 80th Birthday symposium. Kidderminster: Bravura Publications (1981). ISBN 978-0-90695902-2 
• Ward, John Owen (ed.). The Oxford Companion to Music by Percy A Scholes (tenth edition). London: Oxford University Press (1978). ISBN 978-0-19-311306-0