Amerikai ősbölény

Amerikai ősbölény
Evolúciós időszak: Késő pleisztocén - kora holocén, 0,24–0,01 Ma
PreꞒ
Є
O
S
D
C
P
J
K
Az állat csontváza
Az állat csontváza
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Tulkok (Bovini)
Alnemzetség: Bovina
Nem: Bölény (Bison)
Hamilton Smith, 1827
Faj: B. antiquus
Tudományos név
Bison antiquus
Leidy, 1852
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Amerikai ősbölény témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Amerikai ősbölény témájú kategóriát.

Az amerikai ősbölény (Bison antiquus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó fosszilis faj.

Előfordulása

Az amerikai ősbölény előfordulási területe a mai Észak-Amerika területe volt. Az állat a késő pleisztocén és a kora holocén korszakok között élt, azaz 24 000-10 000 évvel ezelőtt. Ezt az állatot az amerikai bölény (Bison bison) egyenes ősének tartják, a Bison occidentalisszal együtt, bár mások szerint a B. occidentalis is az amerikai ősbölény leszármazottja.[1][2][3][4][5]

Kifejlődése

Ez az állat a hosszúszarvú bölényből (Bison latifrons) fejlődhetett ki, amikor is annak az óriás patás állatnak az életfeltételek megnehezedtek. A kisebb amerikai ősbölény jobban alkalmazkodott az újabb körülményekhez; sőt olyan jól érezte magát a pleisztocén végi „Észak-Amerikában”, hogy a mai kaliforniai La Brea kátránytóban ez a leggyakoribb nagytestű emlős maradvány.[6] A B. latifrons kihalása után a B. antiquus nagy számban élt a kontinens egyes részein 18 000-től körülbelül 10 000 évvel ezelőttig.[4][7]

Megjelenése

A mai bölényekhez képest az amerikai ősbölény koponyája és szarvai nagyobbak voltak, marja pedig magasabban ült; becslések szerint 15-25 százalékkal nagyobb lehetett. Körülbelül 4,6 méter hosszú, 2,27 méter marmagasságú és 1588 kilogramm testtömegű volt. A szarvhegyek között körülbelül 90-99 centiméter távolság volt.[8]

Képek

  • Csontváza
    Csontváza
  • A koponya teteje és szarvai
    A koponya teteje és szarvai

Jegyzetek

  1. Animals of the La Brea Tar Pits Timeline. La Brea Tar Pits & Museum . [2018. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 14.)
  2. C. G Van Zyll de Jong , 1986, A systematic study of recent bison, with particular consideration of the wood bison (Bison bison athabascae Rhoads 1898), p.53, National Museum of Natural Sciences
  3. Bell, C.J..szerk.: Woodburne, M.O.: The Blancan, Irvingtonian, and Rancholabrean mammal ages, Late Cretaceous and Cenozoic Mammals of North America: Biostratigraphy and Geochronology. New York: Columbia Univ. Press, 232–314. o. (2004). ISBN 0-231-13040-6 
  4. a b Late Pleistocene distribution of Bison (Mammalia; Artiodactyla) in the Mojave Desert of Southern California and Nevada, Geology and Vertebrate Paleontology of Western and Southern North America. Los Angeles: Natural History Museum of Los Angeles County, 359–382. o. (2008) 
  5. szerk.: Albright III, L.B.: Formalization of the mid-Pleistocene "Ten Mile Hill beds" in South Carolina with evidence for placement of the Irvingtonian–Rancholabrean boundary, Papers on Geology, Vertebrate Paleontology, and Biostratigraphy in Honor of Michael O. Woodburne. Flagstaff: Museum of Northern Arizona, 369–375. o. (2009) 
  6. Valerius Geist, 1996, Buffalo Nation, Voyageur Press
  7. (2008) „Late Pleistocene northward-dispersing Bison antiquus from the Bighill Creek Formation, Gallelli Gravel Pit, Alberta, Canada, and the fate of Bison occidentalis”. Canadian Journal of Earth Sciences 45 (7), 827–859. o. DOI:10.1139/E08-027.  
  8. Archived copy. [2011. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 30.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bison antiquus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

  • Conservation of North American Bison: Status and Recommandations
  • Davis, L. B. & Wilson, M. (1978), "Bison procurement and utilization: A symposium", Plains Anthropologist Part 2 23 (82)
  • Ehlers, J. & Gibbard, P.L. (2004), Quaternary Glaciations: Extent and Chronology 2: Part II North America, Amsterdam: Elsevier, ISBN 0-444-51462-7
  • Frison, George C. (August 2000), Prehistoric Human and Bison Relationships on the Plains of North America, Edmonton, Alberta: International Bison Conference
  • Leidy, Joseph (1852a), "Bison antiquus", Proceedings Academy of Natural Science 6: 117
  • Leidy, Joseph (1852b), Memoir on the extinct species of American ox, <https://www.biodiversitylibrary.org/item/75792#page/17/mode/1up>. Hozzáférés ideje: 20 September 2013
  • Conrad, Jim: Ancient Bison foot fossil. Backyard Nature. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
  • Paleobiology Database - Bison antiquus Archiválva 2012. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap