Andrea Pozzo

Andrea Pozzo
Önarckép, 1686-1687 körül
Született	1642. november 30. Trident
Meghalt	1709. augusztus 31. Bécs
Sírhely	Jesuit Church
Alkotott	Mondovì, Róma, Bécs
Alkotott	1676–
Nemzetisége	olasz
Aki hatott rá	Caravaggio Pietro della Cortona bolognai iskola
Aki(k)re hatott	Johann Hiebel
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrea Pozzo témájú médiaállományokat.

Andrea Pozzo (Trento, 1642. november 30. – Bécs, 1709. augusztus 31.), Itáliai barokk festő, építész és díszítőfestő.

Élete és művészete

Tridentben, Comóban és Milánóban töltött tanulóévei után 1665-ben laikus testvérként csatlakozott a jezsuitákhoz Milánóban, és itt is folytatta tanulmányait. Első dekoratív freskóit 1676-ban festette a savoyai Mandovi SS. Martini és a mondovìi jezsuita Xavéri Szent Ferenc-templom számára.

1681-ben Rómába hívták, ahol egy sor díszítőfestészeti megbízásnak tett eleget (dolgozott többek között az Il Gesù és a Trinità dei Monti templomokban). Legfontosabb munkája a római Loyolai Szent Ignác-templom (olaszul: Chiesa di Sant'Ignazio di Loyola in Campo Marzio, latinul: Ecclesia Sancti Ignatii a Loyola in Campo Martio) templomának belső tere (1684–1694).

1702-ben Bécsbe költözött, ahol többek között ő festette a Liechtenstein-palotában a díszterem Herkules tetteit ábrázoló freskóit és teljesen felújította a jezsuita templom dekorációit.

Művészete, elméleti munkássága

Már korai, még a 16. századi festészet ihlette munkáiban kialakította saját, többféle hatást ötvöző stílusát. A „caravaggizmus” elemeit a velencei festészet színkezelésével ötvözte. „Neoklasszikus” római alakábrázolásait Pietro della Cortona és a bolognai iskola dinamikusan megmunkált alakjai inspirálták.

Különleges helyet foglalnak el életművében a nagyszabású építészeti tervek. Pozzo fő műve, egyben a műfaj egyik legkiválóbb alkotása a római Loyolai Szent Ignác-templom mennyezetfreskója. A templom mennyezetére belülről mintegy „felépített” egy újabb, képzeletbeli szintet, amely monumentálisan az ég felé nyílik. Legfelülre azt a jelenetet festette, ahogyan Szent Ignác megérkezik a mennybe.

Pozzo mennyezetfreskói magukon viselik az ellenreformáció vizuális retorikájának minden vonását. Az égbe nyíló panoráma és a centrálperspektivikus ábrázolás átírja a valóságot, a vizuális illúzió hatására a néző a valóság egy másik szintjén találja magát. A festészeti illúzió általa kidolgozott módszere az úgynevezett kvadratúra.^[1] Értekezését az épületperspektíváról és a festészeti illúzióról (Perspectiva Pictorum et Architectorum) számos nyelvre lefordították, és a 18. században ez lett a díszítőfestészet fő kézikönyve.

Jegyzetek

Források

További információk

• Andrea Pozzo: Perspectivae pictorum atque architectorum / Der Mahler und Baumeister Perspectiv, Augsburg 1709

• Perspectiva pictorum atque architectorum (1709)