Argentin pamparóka

Argentin pamparóka
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Nem: Pamparóka (Lycalopex)
Faj: L. griseus
Tudományos név
Lycalopex griseus
(Gray, 1837)
Szinonimák

Pseudalopex griseus

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Argentin pamparóka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Argentin pamparóka témájú médiaállományokat és Argentin pamparóka témájú kategóriát.

Az argentin pamparóka (Lycalopex griseus) az emlősök (Mammalia) osztályában és a ragadozók (Carnivora) rendjében a kutyafélék (Canidae) családjába besorolt, Argentínában és Chilében élő, a pamparókákhoz tartozó kutyaféle.

Megjelenése

A felnőtt pamparóka testhossza 50–66 cm, amihez még 12–35 cm-nyi farokhossza is hozzájárul. Testsúlya 2,5–4 kg között van. Külseje hasonlít a rókákéra, fülei feltűnően nagyok, 8 cm-esek is lehetnek. Bundájának színe világosszürke-barna, hasán és nyakán világosabb színű. Fogképlete 3/3-1/1-4/4-2/3 = 42.

Négy alfaját különböztetik meg, azonban elterjedési területük átfed és előfordulnak hibridizációk:

  • Lycalopex griseus maullinicus Észak-Chilében
  • Lycalopex griseus domeykoanus Argentína és Chile
  • Lycalopex griseus griseus Dél-Argentína
  • Lycalopex griseus gracillis Argentína sivatagos részein

Elterjedése

Az argentin pamparóka az Andok déli részének keleti és nyugati oldalán él Argentínában és Chilében, néhány bizonytalan hitelességű észlelése Peruban is történt. Elterjedésének északi határa a 17° déli szélességi foknál van. Ezen a területen az éghajlati viszonyok rendkívül különbözőek lehetnek az Atacama-sivatagtól (2 mm évi csapadék, 22 °C éves átlaghőmérséklet) a nedves déli erdőkig (2000 mm csapadék és 12 °C-os átlaghőmérséklet) és a nyílt, füves pampákig. Előfordul a Tűzföld erdeiben is, ahol az éves átlaghőmérséklet nem haladja meg a 7 °C-t. Az Andokban 4000 méterig is felmerészkedik.

Az argentin pamparókát az ötvenes években egyes területekre szándékosan telepítették be, hogy megállítsa a szintén betelepített nyulak túlzott elszaporodását, ám a rókák elterjedése együtt járt a rőtesfejű ludak számának drasztikus csökkenésével, amely a kontinensen már a kihaláshoz közelít.

Életmódja

A pamparókák opportunista ragadozók, kisemlősökre, madarakra, gyíkokra, rovarokra vadásznak, de megeszik a növények gyümölcseit vagy a dögöt is. Ha alkalmuk adódik, elhurcolják a nyájakból a fiatal bárányokat. Többnyire egyedül járnak élelem után, de 4-5 fős csapatokat is megfigyeltek, amelyek feltehetően a szülőkből és majdnem felnőtt kölykeikből álló rókacsaládok. Többnyire éjszaka vadászik, de zsákmánya életmódját követve nappal is előmerészkedhet.

Szaporodása

A rókák kb. egyéves korukban lesznek ivarérettek. A hím és a nőstény monogám párt alkot, de szaporodási időszakon kívül csak ritkán találkoznak. Megfigyelték, hogy egy másik nőstény is segíthet a kölykök felnevelésében (talán közeli rokon) és ilyenkor a hím mindkettővel párzik. A rókapár 0,2 - 2,9 km²-nyi territóriumot védelmez.

A párzási időszak augusztustól szeptemberig tart. 53-58 napos vemhesség után a 4-6 rókakölyök októberben születik meg. A nőstény ilyenkor egy odúba, vagy más menedékbe vackol, amit azonban nem maga ás ki. Az első 3-4 napban a hím gondoskodik róluk. A kölykök egy hónapos koruktól kezdenek kimerészkedni a vacokból és 5-6 hónapos korukban válnak önállóakká.

Élettartama természetes körülmények között nem ismert, állatkertben 5 évig él.

Környezetvédelmi helyzete

A pamparókát a dél-amerikai farmerek dúvadnak tekintik, csapdázzák és vadásszák. A 80-as évekig a prémjéért is vadászták. 1976 és 1979 között a becslések szerint 700 000 - 1 200 000 rókaprémet adtak el 39 dolláros áron, ebben azonban feltehetően nem csak ennek a fajnak a prémjei vannak. 1990-re ez a szám 33 000-re esett vissza. Nagy elterjedési területe és gyakorisága miatt azonban a faj helyzete stabilnak mondható.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Argentinischer Kampfuchs című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2013. november 29.)
  • Wilson & Reeder: Mammal Species of the World. Johns Hopkins University Press, Baltimore 2005, ISBN 0-8018-8221-4
  • Claudio Sillero-Zubiri, Michael Hoffmann, David Whyte Macdonald: Canids: Foxes, Wolves, Jackals and Dogs. IUCN, 2004, S. 56-63, abgerufen am 24. Januar 2012 (PDF; 9,9 MB).
  • Mauro Lucherini, Udo Gansloßer, Claudio Silleo-Zubiri: Wilde Hunde. Bd., Filander Verlag, 2006, ISBN 3-930831-63-5, Grauer Andenfuchs oder Chilla, S. 155ff.
  • Janet Kear: Ducks, Geese and Swans. Oxford University Press, 2005, ISBN 0-19-854645-9, S. 419
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap