Batizfalvy Sámuel

Batizfalvy Sámuel
Született	1826. augusztus 26.[1] Rimaszombat
Elhunyt	1904. november 6. (78 évesen) Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	orvos
A Wikimédia Commons tartalmaz Batizfalvy Sámuel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Batizfalvy Sámuel (Rimaszombat, 1826. augusztus 26. – Budapest, 1904. november 6.) orvos, az ortopédia egyik első magyarországi művelője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1868). Batizfalvy István író öccse.

Életpályája

Gimnáziumait Osgyánban és Rozsnyón végezte, majd a Lőcsei Egyetemen bölcsészet hallgatott és apja kívánsága szerint evangélikus teológiát is kijárta. 1848-49-ben rész vett a forradalom és szabadságharcban. 1849-ben lépett orvosi pályára és először 1855-ben orvostudorrá, majd júliusban sebésztudorrá avatták. 1854-ben a Rókus-kórház segédorvosa, majd 1855 és 1858 között az orvosi egyetem sebészi kórházánál tanszéki segéd lett Balassa János mellett. 1856-ban szülész orvosi képesítés nyert. még ezen a nyáron külföldi tanulmányutat tett melynek során meglátogatta a német, francia, angol, belgiumi és hollandi egyetemeket és tudományos intézeteket. 1859-ben megalapította Sebészi és ortopédiai magán gyógyintézetét a pesti Király utcában (93. szám). Batizfalvy „testegyenészeti” (ortopédiai) intézet hiánypótló volt Magyarországon,^[3] hiszen addig egy sem volt, csupán Ausztriában működött egy. Egészen 1872-ig működött itt az intézet, amikor is átköltözött a Városligetbe, a Weber Antal által tervezett épületbe.

Az intézet falai között Szemere Bertalan (1865^[4]), és 1879-es agyvérzése után Tóth Kálmán^[5] is kezeltette magát.

A Magyar Tudományos Akadémia 1868. március 18-án levelező tagjai sorába választotta, székfoglaló beszédét 1869. február 8-án tartotta , A testegyenészet (orthopoedia) újabb haladása s tudományos állása napjainkban, három kiválóbb keresettel fölvilágosítva." címmel.^[6]

Felesége Meskó Malvin volt( meghalt 1920. november 11-én), egyetlen fiuk, az orvostanhallgató Béla, 1884 januárjában pisztollyal vetett véget életének.^[7] Batizfalvy Sámuel 1904-ben halt meg, holttestét a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Főbb művei

Kisebb munkálatai a következő hírlapokban és folyóiratokban jelentek meg: Pesti Napló (1852-53., hazai fürdőintézeteinkről tárcacikkek), Vasárnapi Ujság (1855-1861.), Sárosy Albuma (1857. gr. Nádasdy Tamás életrajza), Magyar Sajtó (1857. 20. sz.), Gyógyászat, Orvosi Hetilap, Gyógyszerészeti Hetilap, Ung. Med. Chir. Presse (megindulásuk óta évről-évre több szaktudományos cikke jelent meg); a magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban 1863 óta minden évfolyamban megjelent értekezése.

• Utasítás a madarak, emlősök, hüllők és halak kitömése és fenntartására. Pest, 1853.
• Növénytan, vagy a növénygyűjtés szárításnak egyszerű módja Pluskal F. után. Pest, 1853.
• Házi gyógytestgyakorlat. Pest, 1857.
• A budapesti sebészi s orthopaediai magángyógyintézet I-VII. évi működésének eredménye. Pest, 1860-66. (A többi a Gyógyászatban jelent meg és különnyomatban.)
• Gyakorlati testegyenészet. Pest. 1867.
• A testegyenészet (orthophaedia) újabb haladása és tudományos állása napjainkban : három kiválóbb kóresettel fölvilágosítva. Pest, 1869.
• A gerinczoldal-görnye kóroktanaPest, 1873.
• A városligeti ártézikút orvosi méltatása. Budapest, 1879. (Különnyomat a m. orvosok és term. XX. nagygyűlésének Munkálataiból.)
• Emlékbeszéd dr. muraközi Rózsay József felett. Uo. 1889. (Emlékbeszédek V. 10.)

Szerkesztette dr. Rózsay Józseffel az orvosok és term. Munkálatait a XII. nagygyűlésről (Rimaszombat, 1868.) Emlékbeszédet tartott Horváth György tudor fölött a budapesti orvosi kör 1875. ápr. 24. ülésén.

Irodalom

• Kopits Jenő – Kopits Imre: Az orthopaedia kézikönyve (Bp., 1942).

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 140. o.  
• Budapest Fővárosi Levéltára