Dmitrij Andrejevics Muratov

Dmitrij Andrejevics Muratov
Született1961. október 29. (62 éves)[1]
Kujbisev[2]
Állampolgárságaorosz (1991–)
Foglalkozása
Tisztségefőszerkesztő (2019–, Novaya Gazeta)
IskoláiSamara State University (–1983, filológia)
Kitüntetései

  • IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Dmitrij Andrejevics Muratov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dmitrij Andrejevics Muratov (cirill betűkkel Дми́трий Андре́евич Мура́тов) (Kujbisev, 1961. október 29. –) orosz újságíró, a Novaja Gazeta című újság főszerkesztője, akinek a véleménynyilvánítás szabadságának védelmében végzett munkájáért 2021-ben odaítélték a Nobel-békedíjat.

Pályafutása

1961. október 30-án született Kujbisevben (mai nevén Szamara). 1983-ban diplomázott a Kujbisevi Állami Egyetem filológiai karán. 1983 és 1985 között a hadseregben szolgált.

A katonai szolgálat után a Volzsszkij Komszomolec című újságnál dolgozott. 1987-ben a Komszomolszkaja Pravda című újság rovatvezetője lett. 1990-ben a lap információs részlegének szerkesztője lett.

1992 novemberében távozott a Komszomolszkaja Pravdából, és ezzel egy időben társalapítója volt a 6-j etazs (oroszul 6-й этаж, jelentése: 6. [épület]szint) újságírói munkaközösségnek, amely a lap új szerkesztési politikájával egyet nem értő újságírókat tömörítette. A következő évben a társulás alapítója lett a Novaja Jezsednyevnaja Gazeta újságnak, amelynek első száma 1993. április 1-jén jelent meg. Muratov csatlakozott a szerkesztőbizottsághoz, és főszerkesztő-helyettes lett.

1994 decembere és 1995 januárja között az újság különtudósítójaként dolgozott a csecsenföldi háborús övezetben.

1995 februárjában lett az újság főszerkesztője, amelyet ekkor már Novaja Jezsednyevnaja Gazetáról Novaja Gazetára neveztek át.

Muratov egy ideig az újságnál és a televízióban dolgozott. 1997-ben például a Sajtóklub (ATV – ORTV) című műsor házigazdája volt; 1998–2000 között az NTV-n a heti rendszerességgel jelentkező A bíróság megérkezett című műsor házigazdája volt.

2004-ben egyik alapítója volt a 2008: Szabad választás elnevezésű bizottságnak. 2005-ben kilépett a bizottságból, és kijelentette, hogy „teljesen csalódott abban, ahogyan a demokraták megpróbáltak összefogni”.

2004-ben belépett az oroszországi Jabloko pártba.

2005-ben a Krokogyil című magazin egyik társtulajdonosa lett. A megújult magazin kiadását azonban 2008-ban már felfüggesztették.

2009-ben tagja a Jabloko listáján tagja lett a moszkvai önkormányzatnak. A 2011-es oroszországi parlamenti választáson 101. sorszámmal szerepelt a Jabloko listáján, de nem szerzett mandátumot. 2014 márciusában aláírta az orosz kormány krími politikája elleni tiltakozást. 2020 szeptemberében aláírta a fehéroroszországi tüntetéseket támogató levelet.

2017 novemberében lemondott a Novaja Gazeta főszerkesztői posztjáról, de 2019-ben visszatért a pozíciójába.[10][11]

2021 októberében Maria Ressa Fülöp-szigeteki származású amerikai újságírónővel együtt megkapta a Nobel-békedíjat „a szólásszabadság védelmében tett erőfeszítéseikért, amely a demokrácia és a tartós béke előfeltétele”. Muratov a díjat a Novaja Gazetának és az elhunyt újságírótársaknak, Igor Domnyikovnak, Jurij Scsekocsihinnak, Anna Politkovszkajának, Anasztaszija Baburovának, Natalja Esztyemirovának és Sztanyiszlav Markelovnak ajánlotta.[12]

Jegyzetek

  1. a b https://ria.ru/20211008/muratov-1753662577.html
  2. Muratov and Novaya Gazeta: Russia's independent media stalwarts
  3. https://ос.мвд.рф/Sostav_Obshhestvennogo_soveta/Sostav/item/1347634/
  4. https://cpj.org/awards/2007/
  5. https://www.thequint.com/news/world/maria-ressa-and-dmitry-muratov-win-nobel-peace-prize-2021
  6. https://nv.ua/world/countries/dmitriy-muratov-i-mariya-ressa-fakty-biografii-laureatov-nobelevskoy-premii-mira-poslednie-novosti-50188290.html
  7. https://wan-ifra.org/golden-pen-of-freedom/
  8. Laila Ø. Bakken – Julia Kirsebom Thommesen: To journalister får årets Nobels fredspris. Norsk Rikskringkasting, 2021. október 8. (Hozzáférés: 2021. október 8.)
  9. https://time.com/collection/100-most-influential-people-2022/6177747/dmitry-muratov/
  10. Главред «Новой газеты» покидает пост - Газета.Ru | Новости (orosz nyelven). Газета.Ru. (Hozzáférés: 2021. október 8.)
  11. Муратов вернулся на должность главного редактора "Новой газеты" (orosz nyelven). Interfax.ru. (Hozzáférés: 2021. október 8.)
  12. Главред «Новой газеты» Муратов стал лауреатом Нобелевской премии (orosz nyelven). РБК. (Hozzáférés: 2021. október 8.)

Források

  • Муратов, Дмитрий Главный редактор "Новой газеты". lenta.ru. (Hozzáférés: 2021. október 8.)
  • Hookway, James. „Nobel Peace Prize Awarded to Journalists Maria Ressa and Dmitry Muratov”, Wall Street Journal, 2021. október 8. (Hozzáférés: 2021. október 8.) (angol nyelvű) 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Муратов, Дмитрий Андреевич című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Sablon:Nobel-békedíj, 2001–2025
  • m
  • v
  • sz
2001: ENSZ, Annan · 2002: Carter · 2003: Ebádi · 2004: Maathai · 2005: NAÜ, el-Barádei · 2006: Grámin Bank, Iunúsz · 2007: Al Gore, IPCC · 2008: Ahtisaari · 2009: Obama · 2010: Liu · 2011: Gbowee, Johnson-Sirleaf, Karmán · 2012: EU  · 2013: Vegyifegyver-tilalmi Szervezet  · 2014: Júszafzai, Szatjárthi  · 2015: Nemzeti Párbeszéd Kvartett  · 2016: Santos · 2017: ICAN  · 2018: Mukwege, Murad · 2019: Ahmed · 2020: WFP  · 2021: Muratov, Ressa  · 2022: Bjaljacki, Memorial, Polgári Szabadságjogok Központja  · 2023: Mohammadi
A teljes lista · (1901–1925) · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000)
Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 64151246516444131329
  • GND: 1147042853