Géniusz (fogalom)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Géniusz (egyértelműsítő lap).

A géniusz (a latin genius szóból, a köznyelvben általában zseni névvel illetik) olyan személy, aki kimagaslóan magas intelligenciával, illetve tehetséggel rendelkezik.

A magyar géniusz szó a latin genius szóból származik, maga a latin szó pedig a geno igéből ered,^[1] amely azt jelenti: "szülni, nemzeni".^[1] A geno pedig a görög gennao szóból származik,^[1] amely a következőt jelenti: "nemz, teremt".^[1]

A géniuszok vagy polihisztorok, akik több dologban kiválóak,^[2] vagy nagy elismeréseket érnek el egy kimondott tevékenységben.^[3]

A géniusz szónak nincs tudományosan pontos meghatározása.^[4] A zsenialitást általában a tehetséggel asszociálják, de egyes szerzők, például Cesare Lombroso és Arthur Schopenhauer megkülönböztetik ezeket a fogalmakat.^[5] Walter Isaacson szerint a magas intelligencia csak előfeltétel, a tulajdonság, ami ténylegesen meghatározza a géniuszt, az a különleges képesség, amellyel kreatív és ötletes gondolkozást tud alkalmazni, majdnem minden szituációban.^[2]

A géniuszokat az irodalomban és a filmekben vagy hősnek, vagy gonosznak ábrázolják. A populáris kultúrában sztereotip módon vagy elmés csodagyerekként, vagy megkínzott zseninek ("tortured genius") ábrázolják őket.^[6]

Mind a szakirodalomban, mind a filmekben a megkínzott zseniális szereplőt tökéletlennek vagy tragikus hősnek tekintik, aki a felsőbb intelligencia, az arrogancia, a függőség, a kínosság, a mentális egészségi problémák, a szociális készségek hiányával, elszigeteltség vagy más bizonytalanság gondjaival küzd.^[7][8] Gyakran küzdenek a személyes kihívások leküzdésén, hogy különleges képességeiket jóra fordítsák, vagy engedjenek saját tragikus hibáiknak és sikereiknek. Példák az ilyen szereplőkre: Bruce Banner (Hulk, Dr. Jekyll és Mr. Hyde (Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete).^[9][10] Kevésbé extrém példák a "tortured genius" sztereotípiára: Sherlock Holmes, Wolfgang Amadeus Mozart (Amadeus), Dr. John Nash (Egy csodálatos elme), Leonardo Da Vinci (Da Vinci démonai), Dr. Gregory House (Dr. House), Will Hunting (Good Will Hunting), és Dr. Sheldon Cooper (Agymenők).

Az egyik leghíresebb géniuszok közötti rivalizálás Sherlock Holmes és Moriarty professzor konfliktusa. Utóbbi az őrült tudós modern archetípusának számít.^[11]

Mivel úgy tűnik, hogy a filmipar nem tudja remekül megragadni a zsenik komplexitását a filmekben,^[12] a készítők általában sztereotípiákat használnak. Ez csak terjeszti a zsenikről alkotott negatív nézeteket.^[6] A probléma része az is, hogy a "zseni" szót sokkal inkább a férfiakkal azonosítják.^[13]

Jegyzetek

Irodalom

• Howe, Michael J. A.. Genius Explained. Cambridge: Cambridge University Press (1999). ISBN 978-052100849-5 
• Shurkin, Joel. Broken Genius: The Rise and Fall of William Shockley, Creator of the Electronic Age. London: Macmillan (2006). ISBN 978-1-4039-8815-7 
• Simonton, Dean Keith. Origins of genius: Darwinian perspectives on creativity. Oxford: Oxford University Press (1999). ISBN 978-0-19-512879-6 
• Terman, Lewis M.. The Measurement of Intelligence: An Explanation of and a Complete Guide to the Use of the Stanford Revision and Extension of the Binet-Simon Intelligence Scale, Ellwood P. Cubberley (Editor's Introduction), Riverside Textbooks in Education, Boston: Houghton Mifflin (1916) 
• Measuring Intelligence: A Guide to the Administration of the New Revised Stanford–Binet Tests of Intelligence. Boston: Houghton Mifflin (1937) 
• Stanford–Binet Intelligence Scale: Manual for the Third Revision Form L–M with Revised IQ Tables by Samuel R. Pinneau. Boston (MA): Houghton Mifflin (1960) 
• Thys, Erik (2014). „Creativity and Psychopathology: A Systematic Review”. Psychopathology 47 (3), 141–147. o. DOI:10.1159/000357822. PMID 24480798.  
• Wechsler, David. The Measurement of Adult Intelligence, first, Baltimore (MD): Williams & Witkins (1939). ISBN 978-1-59147-606-1 

További információk

• The Promise of Youth: Follow-up Studies of a Thousand Gifted Children, Genetic Studies of Genius Volume 3. Stanford (CA): Stanford University Press (1930. április 25.) 
• The Gifted Group at Mid-Life: Thirty-Five Years' Follow-Up of the Superior Child, Genetic Studies of Genius Volume V. Stanford (CA): Stanford University Press (1959. április 25.) 
• Harold Bloom. Genius: A Mosaic of One Hundred Exemplary Creative Minds. Warner Books (2002. november 1.). ISBN 0-446-52717-3 
• Simonton, Dean Keith. Creativity in Science: Chance, Logic, Genius, and Zeitgeist. Cambridge: Cambridge University Press (2004. április 25.). ISBN 0-521-54369-X 
• David Galenson. Old Masters and Young Geniuses: The Two Life Cycles of Artistic Creativity. Princeton University Press (2005. december 27.). ISBN 0-691-12109-5 
• Simonton, Dean Keith. Genius 101. New York: Springer (2009). ISBN 978-0-8261-0627-8 
• Robinson, Andrew. Sudden Genius?: The Gradual Path to Creative Breakthroughs. Oxford: Oxford University Press (2010). ISBN 978-0-19-956995-3 
• McMahon, Darrin M.. Divine Fury: A History of Genius. New York, NY: Basic Books (2013). ISBN 978-0-465-00325-9 
• Weiner, Eric. The Geography of Genius: Lessons from the World's Most Creative Places. Simon & Schuster (2016). ISBN 978-1451691672 

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Genius című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.