Gyöngyös koncér
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Rajz a halról | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 2 000 Ft | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rutilus frisii (Nordmann, 1840) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gyöngyös koncér témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gyöngyös koncér témájú kategóriát. |
A gyöngyös koncér (Rutilus frisii) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.[1] Népies neve: menyecske koncér.
Európában ritka és veszélyeztetett kategóriába sorolt az állománya, Magyarországon csak elvétve az idevetődő példányokkal lehet találkozni. Gazdasági jelentősége nincs természeti jelentőségét az adja, hogy a Felső-Duna medencéjének bennszülött faja.
Előfordulása
A gyöngyös koncér élőhelye a felső Duna-szakasz néhány tava, valamint ezek be- és kifolyó vizei Bajorországban (Chiem-tó), Ausztriában (Traun, Attersee és Mondsee). A törzsalak Rutilus frisii frisii mint vándorhal a Fekete-tenger északnyugati felének brakkvizeiben él, és ívás idején (március–április) a beömlő folyókba (Dnyeszter, Nyugati-Bug, Dnyeper, Don, Rion, Batum) úszik fel. A Kaszpi-tengertől északra lévő területeken, valamint Anatóliában is előfordul.
Hasonló fajok
Legkönnyebben a nyúldomolykóval és a fejes domolykóval lehet összetéveszteni, de az oldalvonalon található pikkelyszámuk eltér. Közeli rokona a leánykoncér oldalvonala mentén is kevesebb, 44–49 pikkely számolható. A paduc a szilvaorrú keszeg és az állas küsz pikkelyszáma ugyan hasonló, de a paducnak teljesen alsó állású a szája, a szilvaorrú keszegnek pedig az anális úszója lényegesen hosszabb és az állas küsz szája felső állású.[2]
Megjelenése
A hal teste orsó alakú, keresztmetszetében csaknem kerekded, feje kicsi. Lekerekített orra túlnyúlik a kissé ferdén álló kis szájnyíláson. Nagy, kerekded pikkelyei vannak. 62-67 az oldalvonal mentén. Mellúszói 17-18, hátúszója 11-12, farok alatti úszója 12-14 sugarú. Garatfogai egysorosak, 6(5)-5. Háta feketés zöld, oldalai világosabbak, hasa ezüstösen csillogó. Hát-, farok- és mellúszói szürkék, a hasúszók és a farok alatti úszó világos pirosak. Hasoldala ívás idején vörhenyesen csillogó. Testhossza 40-60 centiméter, legfeljebb 70 centiméter és testtömege elérheti a 8 kilogrammot.[3]
Életmódja
Kisebb csapatokban a mederfenéken keresi táplálékát, mely gerinctelen szervezetek, mint talajférgek, apró rákok, rovar, lárvák, szúnyoglárvák és puhatestűek. Előfordul, hogy kisebb halakat és vízinövényeket is fogyaszt.[2] Legfeljebb 12 évig él.
Szaporodása
Mélyvízi hal, rendszerint távol marad a partoktól és a folyóvizek felső szakaszának kavicsos aljzatán ívik. Élőhelytől függően március–május között az ivarérett példányok a tavakba ömlő folyókba vagy a levezető csatornákba úsznak, esetleg a sekély vizű partszakaszokat keresik fel. A hímek fején és hátán nászkiütések jelennek meg. Ívásához ideális a 12-19 Celsius-fokos vízhőmérséklet. A nőstények által érlelt ikra mennyisége testtömeg-kilogrammonként 32-35 ezer, az ikraszemek átmérője 1,9-2,1 milliméter között változik.[2][3] Az ivadék 10-16 nap múlva kel ki az irkából.
Felhasználása
A gyöngyös koncért ipari mértékben halásszák. A halat tenyésztik is.
Jegyzetek
- ↑ Rutilus frisii (Nordmann, 1840). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
- ↑ a b c Gyöngyös koncér – Rutilus frisii meidingeri (Heckel, 1852). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. [2010. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
- ↑ a b Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
További információk
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 8.)
- Black Sea Roach Rutilus frisii (Nordmann, 1840) (angol nyelven). BioLib.cz. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
- Gyöngyös koncér - Rutilus frisii. greenfo.hu. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
- Rutilus frisii (Nordmann, 1840) (angol nyelven). FishBase. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
- Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
