Gyűjtő küllő

Gyűjtő küllő
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Csoport: Neoaves Csoport: Passerea Öregrend: Telluraves Csoport: Coraciimorphae Csoport: Eucavitaves Csoport: Cavitaves Rend: Harkályalakúak (Piciformes) Alrend: Pici Alrendág: Picides Család: Harkályfélék (Picidae) Alcsalád: Harkályformák (Picinae) Nemzetség: Dendropicini Nem: Küllő (Melanerpes) Swainson, 1832 Faj: M. formicivorus
Tudományos név
Melanerpes formicivorus (Swainson, 1827)
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Gyűjtő küllő témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Gyűjtő küllő témájú médiaállományokat és Gyűjtő küllő témájú kategóriát.

A gyűjtő küllő (Melanerpes formicivorus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.^[1]

Előfordulása

Az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén, Mexikó, Belize, Costa Rica, Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama és Kolumbia területén honos. Kóborlásai során eljut Kanadába is.

Alfajai

• Melanerpes formicivorus albeolus
• Melanerpes formicivorus angustifrons
• Melanerpes formicivorus bairdi
• Melanerpes formicivorus flavigula
• Melanerpes formicivorus formicivorus
• Melanerpes formicivorus lineatus
• Melanerpes formicivorus phasma
• Melanerpes formicivorus striatipectus

Megjelenése

Testhossza 23 centiméter. A feje teteje vörös, torka és a hasa fehér, csíkos a melle, háta és fekete a farka.

Életmódja

Nyáron hangyákkal és rovarokkal, télen makkokkal és bogyókkal táplálkozik. Odúkba, lyukakba nagy tartalékot gyűjt.

Szaporodása

Fák törzsébe vájt üregbe rakja tojásait.

Jegyzetek

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. január 31.)
• Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
• ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
• Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve

További információk

• Képek az interneten a fajról
• Internet Bird Collection - videók a fajról
• Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe