Hui-kuo

Hui-kuo
Született743
Elhunyt805 (61-62 évesen)
ÁllampolgárságaTang-dinasztia
Foglalkozásabhikkhu
A Wikimédia Commons tartalmaz Hui-kuo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hui-kuo (kínaiul 惠果 Huìguǒ, 746–805) kínai buddhista szerzetes a Tang-dinasztia idején élt; ő volt a Hsziming ezoterikus buddhista templom egyik mestere (a másik Pradzsná, indiai szerzetes volt), s tanította Kúkait is – aki aztán Japánban megalapította a singon iskolát.

Hui-kuo 9 éves korában kezdte buddhista tanulmányait; először Amoghavadzsra egyik rangidős tanítványától, majd később magától az indiai mestertől tanult. 766-ban, 20 éves korára Hui-kuo már hivatalosan is felszentelt papnak számított, s alaposan ismerte a Méhbirodalom és Gyémántbirodalom mandalákat; ugyanebben az évben Amoghavadzsra végül teljesen beavatta az ezoterikus rendbe. Idővel Hui-kuo kiválósága nem csak kínai diákokat vonzott, érkeztek hozzá Koreából, Közép-Ázsiából, sőt még Jávárólis. A Japánból Kínába érkezett Kúkai 805-ben ismerte meg, s találkozásukról a következőképp írt:


Amint [Hui-kuo] apát meglátott, mosolygott és örömmel azt mondta: „Izgatottan várakoztam, mióta hallottam érkezésedről. Mily nagyszerű, mily nagyszerű, hogy ma végre találkoztunk! Életem hamarosan véget ér, s mégsincs olyan tanítványom, kinek a Tant átadhatnám. Ne késlekedjünk, készítsd a füstölő- és virágáldozatokat a mandalákba való Abhiseka belépésedhez.”[1]

(Az Abhiseka egy beavatási szertartás, a „mandalák” pedig a két birodalom mandalájára vonatkozik.)

Kúkai elmondása szerint Hui-kuo már nagyon rég óta tudta és várta, hogy megérkezzen. A beavatást nyolc hónapnyi intenzív tanítás követte, majd Hui-kuo utódjának nevezte ki Kúkait. A kínai naptár szerinti 12. hónapban még halála előtt Hui-kuo egy a Buddháról készült neves ereklyét, illetve számtalan festményt, szobrokat, szövegeket, mandalákat és rituális eszközöket adott Kúkainak, aki mindezekkel visszatért Japánba.[2] Bár a tantrikus hagyomány döntőrészt megszűnt Kínában, az ágazat a Kúkai által Japánban alapított singon iskolán keresztül fennmaradt.

Jegyzetek

  1. Abe, Ryuichi. The Weaving of Mantra: Kukai and the Construction of Esoteric Buddhist Discourse. Columbia University Press, 118–127. o (1999). ISBN 0231112866
  2. The Cambridge History of Japan: Heian Japan

Külső hivatkozások

  • Kukai's page
  • Biography of Kobo Daishi
Sablon:Kínai buddhista panteon
  • m
  • v
  • sz
Buddhák
Sákjamuni • Amitábha (Amituo Fo (Āmítuó Fó)) • Bhaisadzsjaguru (Jao-si Fo (Yàoshī Fó)) • Vairócsana (Pilu Csena Fo (Pílú Zhēnǎ Fó))
Bódhiszattvák
Kuansi Jin (Guānshì Yīn) (Avalókitésvara) • Mandzsusrí (Ven-su-si-li (Wénshūshili)) • Szamantabhadra (Pu-hszian (Pǔxián)) • Ksitigarbha (Ti-cang Vang (Dìzàng Wáng)) • Mahászthámaprápta (Da-si-csi (Dàshìzhì)) • Vadzsrapáni (Csin-kang Sou (Jīngāng Shǒu)) • Mile Pusza (Mílè Púsa) (Maitréja) • Cundi (Csun-ti (Zhǔntí))
Istenségek
Négy mennyei király (Sze Tien-vang (Sì Tiānwáng)) • Szangharama (Csie-lan (Qíelán)) • Szkanda (Vej-to (Wéituó)) • Jama (Jen Vang (Yán Wáng)) • Csi Kung (Jìgōng) • Szudhana (San-caj (Shàncái)) • Nagakanja (Lung-nü (Lóngnǚ)) • Marici (Mo-li-cse-tien (Mólìzhītiān))
Szangha
MahákásjapaÁnandaMoggallánaBódhidharma (Dámó)An Si-kaoHszüan-cangFa-hszien • Ji-csing • San-tao • Hui-kuo • Ming-ti • V. Vu-ti • Tizennyolc arhat
Nemzetközi katalógusok