Johann Wenzel Stamitz
| Johann Wenzel Stamitz | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1717. június 19. Havlíčkův Brod |
| Állampolgársága | |
| Elhunyt | 1757. március 27. (39 évesen) Mannheim |
| Sírhely | Mannheim |
| Családja | |
| Gyermekei |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | komolyzene |
| Hangszer | hegedű |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Wenzel Stamitz témájú médiaállományokat. | |
Johann Wenzel Stamitz (csehül: Jan Václav Antonín Stamic), (Havlíčkův Brod, 1717. június 19. – Mannheim, 1757. március 27.) cseh származású, de német területen működő kora klasszicista zeneszerző, hegedűművész, a mannheimi iskola alapítójának tekintik, Carl Stamitz édesapja.
Élete
Édesapjától tanult hegedülni, és 1742-tól hegedült Mannheimban. Kezdetben Károly Tivadar pfalzi és bajor választófejedelem udvarában kamaramuzsikusként tevékenykedett, majd 1745-től a mannheimi udvari zenekar koncertmesterévé nevezték ki. Irányítása alatt gyorsan felvirágzott a zenekar, a tagok előadását korábban sohasem látott pontosság és gazdag kifejezésmód jellemezte. Későbbi zeneszerzők gyakran utánozták Stamitz stílusának sajátos elemeit, a crescendók és a dimuendók újszerű alkalmazását, és a kadenciákban megjelenő úgynevezett „sóhajtó” késleltetéseket.
A korábbi időkben népszerű háromtételes szimfóniák helyett Stamitz meghonosította a négytételes formát a második tétel utáni trió- vagy menüett tétel beiktatásával. Ezt az újítását később több klasszicista zeneszerző átvette. A tételeken belüli ellentétes témaváltás elősegítette a klasszikus szonátaforma megjelenését.
Fiatalon, 39 éves korában hunyt el. Fiai, Carl Stamitz és Anton Stamitz később ugyancsak neves zeneszerzők lettek.
Források
- (szerk.) Nádori Attila – Szirányi János: Klasszikus zeneszerzők – Britannica Hungarica kisenciklopédia, Kossuth Kiadó, Budapest, 2014 ISBN 9789630980999, 302–303 o.
- Szalóczy Péter: Elfeledett zeneszerzők, Typotex Kiadó, Budapest, 2007 ISBN 978-963-9664-68-5, 155. o.
