Kókusz (Keeling)-szigetek

Nem tévesztendő össze a következővel: Kókusz-sziget.

Kókusz (Keeling)-szigetek
Cocos (Keeling) Islands
A Kókusz (Keeling)-szigetek zászlaja A Kókusz (Keeling)-szigetek címere
Fővárosa	West Island
d. sz. 12° 07′ 03″, k. h. 96° 53′ 42″-12.1175, 96.89512.117500°S 96.895000°EKoordináták: d. sz. 12° 07′ 03″, k. h. 96° 53′ 42″-12.1175, 96.89512.117500°S 96.895000°E
Legnagyobb város	Bantam
Államforma	Ausztrália tengeren túli területe
Vezetők
Államfő	III. Károly
Shire of Cocos	Aindil Minkom
Hivatalos nyelv	angol
Beszélt nyelvek	angol, maláj
Népesség
Népszámlálás szerint	602 fő (2021. jún. 30.)[1]
Rangsorban	248
Becsült	550 fő (2011[2])
Rangsorban	248
Népsűrűség	43 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	14 km²
Időzóna	UTC+06:30 Indian/Cocos (UTC+6:30)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	ausztrál dollár (AUD)
Hívószám	+61891
Internet TLD	.cc
Közlekedés iránya	bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Kókusz (Keeling)-szigetek témájú médiaállományokat.

Az Ausztráliához tartozó Kókusz (Keeling)-szigetek két atollból és 27 korall-szigetből állnak. A szigetek az Indiai-óceánban, Ausztrália és Srí Lanka között félúton találhatóak, Jakartától 1000 km-re fekszenek. Kókuszdió a legnagyobb kivitel, és jelentős az idegenforgalom is. Az atoll földrajzi középpontja: d. sz. 12° 08′ 41″, k. h. 96° 52′ 10″-12.144722222222, 96.86944444444412.144722°S 96.869444°E

Történelem

1609-ben William Keeling kapitány volt az első európai, aki látta a szigeteket. A szigetek lakatlanok maradtak a 19. századig, amikor a Clunies-Ross család birtoka lett. A kókuszpálma-ültetvények művelésére rabszolgákat hoztak Indonéziából, Fokföldről és Kelet-Ázsiából.

1836. április 1-jén érkezett a HMS Beagle nevű brit hadihajó Robert FitzRoy kapitány parancsnoksága alatt, amely felmérte az atoll mélységét. Charles Darwin, aki a hajón tartózkodott, ennek eredményeként elméletet dolgozott ki az atollok keletkezéséről.

A szigeteket 1857-ben csatolták a Brit Birodalomhoz. 1867-ben közigazgatási szempontból Straits Settlements gyarmathoz csatolták. Viktória királynő 1886-ban a Clunies-Ross család örök birtokába adta a szigeteket.

1914. november 9-én itt zajlott le az első világháború egyik tengeri csatája. A Direction Island távíró állomást, ami fontos láncszeme volt az Egyesült Királyság, Ausztrália és Új-Zéland közötti kapcsolatnak, megtámadta a német SMS Emden könnyűcirkáló, amit azután a HMAS Sydney ausztrál cirkáló süllyesztett el.

A II. világháborúban a távíró állomás ismét fontossá vált. Szingapúr eleste után a szigeteket közigazgatásilag Ceylonhoz csatolták. A szigetek helyőrsége eredetileg a brit szárazföldi hadsereg afrikai lövészeinek egy szakasza volt Horsburgh Islandon, két darab 152 mm-es ágyúval fedezte a hidroplánok horgonyzó helyét. A helybeliek valamennyien Home Islandon éltek. A szigetek fontos hírközlési központja ellenére a japánok nem tettek kísérletet megtámadására vagy megszállására, beérték azzal, hogy havonta egy felderítő repülőgépet küldtek ide.

1942. május 8-ról 9-re virradó éjszaka a helyőrség ötven tagja, akik a Ceyloni Védelmi Erőkhöz tartoztak, fellázadt Gratien Fernando vezetésével. A lázadás kiváltó oka a brit tisztek sértő magatartása és a lázadók antiimperialista érzelme volt. Ellenőrzésük alá vonták a szigeteken telepített üteget. A lázadást elnyomták, közben meghalt egy kormányhű katona és egy tiszt megsebesült. Hét lázadót halálra ítélt a haditörvényszék, amelyről később megállapították, hogy nem szabályszerűen állították fel. Négy halálos ítéletet megváltoztattak, de hármat végrehajtottak, köztük Fernando halálos ítéletét. Rajtuk kívül nem volt a II. világháborúban olyan brit nemzetközösségi katona, akit lázadásért végeztek ki.

1942. december 25-én a japán I-166 tengeralattjáró lőtte a szigeteket, de nem okozott károkat.

A háború későbbi szakaszában két felszállópálya épült, ahol három század bombázót helyeztek el. Ezek részt vettek japán célpontok elleni támadásokban Délkelet-Ázsiában és támogatták a Malájföld és Szingapúr visszafoglalására indult csapatokat. Köztük volt a brit királyi légierő 321. (holland) százada. Ennek legénysége menekült holland katonákból állt.

1946-ban a szigetek közigazgatásilag visszakerültek Szingapúrhoz, majd 1955. november 23-án ausztrál ellenőrzés alá kerültek. Az 1970-es években az ausztrál kormányzat elégedetlenné vált a Clunies-Ross család feudális stílusú uralmával, a szigetek fejletlenségével. 1978-ban kisajátították a szigeteket. 1983-ban az ausztrál kormány a korábbi „uralkodót”, John Clunies-Rosst a szigetek elhagyására kötelezte. A következő években pereskedett egymással a család és az ausztrál állam. John Clunies-Ross az ausztráliai Perthben lakik, de örököse a Kókusz-szigeteken él.

A Kókusz-szigetek uralkodói

Közlekedés

• Közutak hossza: 15 km
• Repülőterek száma: 1
• Kikötők száma: csak egy horgonyzóhely a lagúnában
• Vasút: nincs

Jegyzetek

Források

• Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk

• Hivatalos oldal
• Turisztikai információk