Kerti bazsarózsa
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Bimbózó és virágzó kerti bazsarózsák | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Paeonia officinalis L., 1753. | ||||||||||||||||
| Alfajok | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kerti bazsarózsa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti bazsarózsa témájú médiaállományokat és Kerti bazsarózsa témájú kategóriát. |
A piros vagy kerti bazsarózsa (Paeonia officinalis)[1] a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjén belül a bazsarózsafélék (Paeoniaceae) családjába tartozó növény. Virágzása pünkösd ünnepének idejére esik, emiatt pünkösdirózsának is hívják,[2] amely a német Pfingstrose tükörfordítása.[3]
Jellemzők
40–80 cm magas, gyöktörzzsel évelő növény. Fényes levelei háromszor hármasan összetettek: a levélkék tojásdad-megnyúlt tojásdad alakúak, ép szélűek. Illatos virágai májusban, illetve júniusban nyílnak: csészeleveleinek száma öt, a bíborvörös szirmoké átlagosan nyolc.
Előfordulás
Szegélycserjésekben, erdővágásokban, kertekben.
Felhasználása
Kedvelt dísznövény, ezért kertekben gyakran ültetik. Mivel különösen a termesztett fajtáknak nagy, súlyos virágai nőnek a hosszú szárak csúcsán, ezért érdemes a növény mellé támasztékot tűzni, és a szárait hozzákötözni.[4]
Gyógynövényként is ismert.[1]
Gyökerében és magvaiban glikozid jellegű, mérgező peregrinint; a virágban ezenkívül paeonin anteciánglikozidot és cianint tartalmaz. A virágok, magvak, de leginkább a gyökér elfogyasztása esetén gyomor- és bélgyulladás, hányás, krónikus hasmenés, a vese és az idegrendszer károsodása léphet fel.[5]
Elnevezése
A bazsarózsák (Paeonia spp.) minden faja (így a kerti bazsarózsa is) nem a rózsák (Rosa spp.) közé tartozik, nevüket csak az azokéhoz hasonló virágaikról kapták. A kerti bazsarózsa gyakran termesztett fajtája a teltvirágú bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. officinalis cv. Rubra plena, syn. Paeonia × festiva cv. Rubra plena), melyet szintén hívnak bazsarózsának, illetve pünkösdirózsának is.[1]
A bazsarózsa név délszláv eredetű. A pünkösdi rózsa neve valószínűleg a reneszánszban a pogány római rózsaünnepek emlékeként támadt fel.[6]
Galéria
 |  |  |
 |  |  |
 |  |  |
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 44., 444. o. ISBN 963 9121 22 3
- ↑ Pünkösdi rózsa, kertlap.hu
- ↑ Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára, mek.niif.hu
- ↑ Két szál pünkösd rózsa... Archiválva 2013. szeptember 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, kertpont.hu
- ↑ Haraszti Ede, Kalmár Zoltán: Ismerjük meg a mérgező növényeket. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972
- ↑ Magyar Néprajzi Lexikon - bazsarózsa, pünkösdi rózsa (lat. Paeonia officinalis), mek.oszk.hu
Források
- Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója, Harasztok-virágos növények
- Paeonia officinalis. The Plant List. (Hozzáférés: 2013. november 7.)
- A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2013. december 3.)
További információk
- Nyíló pünkösdirózsa (video)
- Dr Zelenyák János: Gyógynövények hatása és használata, mek.oszk.hu
- Takács Zoltán: Magyarország virágos növényei, www.tankonyvtar.hu
- Bazsarózsa az egyik legősibb dísz- és gyógynövény, zoldszeresz.hu
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
