Lebensborn

Lebensborn
Alapítva	1935. december 12.
Megszűnt	1945
Székhely	München
Vezető	Heinrich Himmler
A Wikimédia Commons tartalmaz Lebensborn témájú médiaállományokat.

Lebensborn e.V. (szó szerint: „az élet forrása”, vagy az „élet kútja” bejegyzett egyesület). Heinrich Himmler 1935. december 12-én alapította a szervezetet az évtizedek óta csökkenő németországi születési arány megfordítására és a kívánatos északi-germán típusú népesség szaporítására, illetve az árják 120 milliósra emelésének elmélete megvalósítására. A nürnbergi törvények ugyanebben az évben tiltották meg a németeknek a zsidókkal és más alacsonyabbrendűnek tartott emberekkel kötött házasságot. A nemzetiszocialista Németországban ennek az SS által kezdeményezett, állami támogatású bejegyzett egyesületnek a célja az egészséges „tisztafajú árja” gyermekek születésének elősegítése, születési arányuk jelentős növelése a birodalomban.

Himmler és a náci vezetők a német nép hanyatlását és elkorcsosulását a náci embereszméknek legmegfelelőbb, válogatott árja férfiak és nők irányított „tenyésztésével” képzelte el és ezért arra buzdította az SS katonákat és a Wermacht tiszteket, hogy minél több gyermeket nemzzenek árja nőkkel, akár házasságon kívül is, akiket állami költségen nevelnek fel. Úgy tervezték, hogy ezek a születendő „lebensborn” gyerekek felnőve a náci-árja nemzet és világbirodalom vezetőivé válnak; egyben megtiltották és minden módon üldözték a „tiszta-német” nők és lányok terhességmegszakítását.^[1] Leányszállásokat, szülőotthonokat építettek, ahol akár névtelenül is ellátták a terhes nőket várandósságuk alatt, majd a megszületett szőke-és-kékszemű árja gyermekeket örökbe adták, vagy örökbeadásra felkínálták (lehetőleg) SS-tagok családjainak.^[2] A Lebensborn alapszabálya azt is kimondta, hogy a szervezet vezetője csak SS tisztségviselő lehet, akit az SS Birodalmi Vezető (Reichsführer) nevez ki.

A második világháború idején számos megszállt európai országban is megkezdte tevékenységét az eredetileg Németországban 1935-ben alapított Lebensborn szervezet. Az elfoglalt területeken több „Lebensborn-házat” kisajátított zsidó tulajdonú villában, kastélyban hoztak létre. A szervezet a Nagy-Német területen működése során a faji szempontból méltónak tartott árvákat kiválasztotta és gondozásba vette, az SS-tagokkal kapcsolatba kerülő árja nőktől született gyermekeket örökbefogadta. Eredetileg kizárták a német sorkatonák és külföldi nők együttlétéből született gyermekeket, mivel egyik oldalról sem volt bizonyíték a faji tisztaságra, de később ezek közül is kiválasztották a nemzetiszocialista faji ideológia értelmében „árjanak” tekinthetőket, vagyis a kinézetre megfelelőeket. A háború során attól sem riadtak vissza, hogy az elfoglalt területeken gyermekeket raboljanak el szüleiktől, származásukat eltitkolták, ha őket az árjásítási feltételek alapján úgy ítélték meg, hogy alkalmasak a lebensborni otthonokban elhelyezésre, végül pedig megfelelő német családoknál felnevelésre. Erre az egyik legszörnyűbb példa: a lidicei mészárlás során 98 gyermek közül 13-at kiválasztották lebensborni elnémetesítésre, a többit pedig a kulmhofi megsemmisítő táborba hurcolták és elgázosították.^[3]

A nürnbergi per során sok közvetlen bizonyítékot találtak a nácik által Nagy-Németországban 1939–1945 között elkövetett gyermekrablásokról.

Irodalom

Tényfeltáró irodalom

Németország

• Jörg Albrecht: Rohstoff für Übermenschen. Artikel in: Zeit-Punkte, 3/2001, zum Thema Biomedizin, S. 16–18.
• Kinder für den „Führer“, Der Lebensborn in München. München: Schiermeier (2013). ISBN 978-3-943866-19-3 
• Wolfgang Benz, Hermann Graml, H. Weiß: Enzyklopädie des Nationalsozialismus. Digitale Bibliothek, CD-ROM, Band 25, Directmedia, Berlin 1997.
• Thomas Bryant: Himmlers Kinder. Zur Geschichte der SS-Organisation „Lebensborn e.V.“ 1935–1945. Marix, Wiesbaden 2011, ISBN 978-3-86539-265-7.
• Gisela Heidenreich: Das endlose Jahr. Die langsame Entdeckung der eigenen Biographie. Ein Lebensbornschicksal. 4. Auflage, Scherz, Bern 2002, ISBN 3-502-18315-5; Fischer-TB, Frankfurt am Main 2004, ISBN 3-596-16028-6 (die Spurensuche eines „Lebensbornkindes“ in historischem Kontext).
• Marc Hillel: Lebensborn e.V.: Im Namen der Rasse. Paul Zsolnay Verlag, Wien/Hamburg 1975, ISBN 3-552-02736-X (aus dem Französischen – Au nom de la race – übertragen).
• Volker Koop: Dem Führer ein Kind schenken. Die SS-Organisation „Lebensborn“ e. V. Böhlau, Köln 2007, ISBN 978-3-412-21606-1.
• Annegret Lamey: Kind unbekannter Herkunft: Die Geschichte des Lebensbornkindes Hannes Dollinger. Wißner, Augsburg 2008, ISBN 978-3-89639-644-0.
• Georg Lilienthal: Der „Lebensborn e.V.“ Ein Instrument nationalsozialistischer Rassenpolitik. Neuausgabe, Fischer-TB, Frankfurt 2003, ISBN 3-596-15711-0 (Standardwerk, zuerst 1985).
• Georg Lilienthal: Lebensborn. In: Werner E. Gerabek, Bernhard D. Haage, Gundolf Keil, Wolfgang Wegner (Hrsg.): Enzyklopädie Medizingeschichte. De Gruyter, Berlin/New York 2005, ISBN 3-11-015714-4, S. 830 f.
• Dorothee Schmitz-Köster: „Deutsche Mutter, bist Du bereit …“ Alltag im Lebensborn. Berlin 1997; 5. Auflage, Aufbau-Taschenbuch-Verlag, Berlin 2004, ISBN 3-7466-8094-8 (Zeitzeugeninterviews mit ehemaligen Lebensbornmüttern und -kindern, Schwestern, Hebammen und Heimleitern).
  • dies.: Kind L 364. Eine Lebensborn-Familiengeschichte. 2. Aufl., Rowohlt, Berlin 2007, ISBN 978-3-87134-564-7 (Familiengeschichte über das Verschweigen, politische Irrwege, über Profiteure und deren Opfer, über Massenmörder, die gleichzeitig liebevolle Väter sein können).
  • dies.: Deutsche Mutter, bist Du bereit … Der Lebensborn und seine Kinder. Erw. Neuaufl. Aufbau-Taschenbuch-Verlag, Berlin 2010, ISBN 978-3-7466-7085-0 (Erweitert durch Lebensbornkinder-Biografien, Namen und Fakten zu „Heim Friesland“).
• Dorothee Schmitz-Köster, Tristan Vankann: Lebenslang Lebensborn. Die Wunschkinder der SS und was aus ihnen wurde. Piper, München 2012, ISBN 978-3-492-05533-8 (20 Porträts mit Fotos von Tristan Vankann).
• Frank W. Steidler: Lebenssborn e.V. der SS. Vom Gerücht zur Legende. In: Uwe Backes, Eckhard Jesse, Rainer Zitelmann (Hrsg.): Die Schatten der Vergangenheit. Impulse zur Historisierung des Nationalsozialismus. Propyläen, Frankfurt am Main 1990, S. 291–318.

Franciaország

• Marc Hillel: Au nom de la race. Fayard, Paris 1975, ISBN 2-253-01592-X.
• Katherine Maroger: Les racines du silence. Éditions Anne Carrière, 2008, ISBN 978-2-84337-505-7.
• Boris Thiolay: Lebensborn. La fabrique des enfants parfaits. Enqête sur ces Francais nés dans les maternités SS (Titel aus dem Französischen übersetzt: Lebensborn. Die Fabrik der perfekten Kinder). Éditions Flammarion, Paris 2012.

Anglia / USA

• Catrine Clay, Michael Leapman: Master race: the Lebensborn experiment in Nazi Germany. Hodder & Stoughton, 1995, ISBN 0-340-58978-7.
  • Deutsch: Herrenmenschen. Das Lebensborn-Experiment der Nazis. Heyne-TB, 1997.
• Larry V. Thompson: Lebensborn and the Eugenics Policy of the Reichsführer-SS. In: Central European History, 4 (1971), S. 54–77.
• Trials of War Criminals before the Nuernberg Military Tribunals Under Control Council Law No. 10. Vol. 5: United States v. Ulrich Greifelt, et al. (Case 8: ‘RuSHA Case’). United States Government Printing Office, District of Columbia, 1950.
• Dieter Wältermann: The Functions and Activities of the Lebensborn Organisation Within the SS, the Nazi Regime, and Nazi Ideology. In: The Honors Journal, II (1985: S. 5–23).
• Kjersti Ericsson, Eva Simonsen (Hrsg.): Children of World War II: the hidden enemy legacy. Berg, Oxford u. a. 2005, ISBN 1-84520-207-4 (engl.; Aufsatzsammlung; mehrere Beiträge zum Thema „Lebensborn“).

Norvégia

• Kåre Olsen: Krigens barn. De norske krigsbarna og deres mødre. Oslo 1998.
• Kåre Olsen: „Vater: Deutscher.“ Das Schicksal der norwegischen Lebensbornkinder und ihrer Mütter von 1940 bis heute. Campus, Frankfurt 2002, ISBN 3-593-37002-6.
• Andreas Jüttemann: Die norwegischen Entbindungs- und Kinderheime der nationalsozialistischen Lebensborn-Organisation, 1940–1945. In: Der Gynäkologe, 12/2014: S. 182–184.

Szépirodalom

• Rebecca Abe: Das Gedächtnis der Lüge. Skalding, Ebersdorf 2008, ISBN 978-3-940695-02-4.
• Will Berthold: Lebensborn. Roman aus Deutschlands dunkler Zeit. Piper, München 1958.
• Gustaaf Peek: Armin. Verlag Contact 2006 / Verlag Querido 2015, ISBN 978-90-214-5928-8 (niederländisch).
• Nancy Huston: Lignes de faille. Actes Sud, Arles & Leméac, Montreal 2007, ISBN 978-2-7427-6936-0.
  • deutsch Ein winziger Makel. Roman. Rowohlt, Reinbek 2008, ISBN 978-3-498-02992-0; TB ebd. 2009, ISBN 3-499-24990-1.
• Judith Kuckart: Die schöne Frau. Roman. Fischer, Frankfurt 1994, ISBN 3-10-041216-8.
• Sara Young: My Enemy’s Cradle. Houghton Mifflin Harcourt, Orlando (Florida) 2008, ISBN 0-15-101537-6 HC & Harvest, Paperback, 2008 ISBN 0-15-603433-6 (englisch).
• Ein lange gehütetes Geheimnis – Nun endlich wird das Schicksal der Lebensbornkinder und ihrer Mütter zum Thema. In: Die Zeit, Nr. 51, 2002.
• Jörg S. Gustmann: Rassenwahn. Kriminalroman. Gmeiner, Meßkirch 2012, ISBN 978-3-8392-1332-2.
• Roy Havelland: The Lebensborn Boy. Spionageroman. Vanadis, 2014, ISBN 978-1-5001-0445-0.

Jegyzetek

Források

• The Nazi Party: The “Lebensborn” Program (1935 – 1945)
• SS-Befehl für die gesamte SS und Polizei vom 28. Oktober 1939 – auch „Zuchtbefehl“ genannt
• Artikel zum Lebensborn e. V. auf Shoa.de mit Literaturangaben
• Kalenderblatt Deutschlandradio
• Sie ist meine Mutter – Film in der ARD am 21. Februar 2007
• SS-„Lebensborn“: Die Kinderraub-Maschine der Nazis auf einestages (Spiegel Online)
• Else Oventrop – Oberschwester im „Lebensborn e. V.“ (einschl. Link zur kpl. Satzung)
• Joachim Güntner: Geburtensteigerung nach Nazi-Art. Das «SS-Bordell» ist nur ein Gerücht. In: Neue Zürcher Zeitung vom 16. Juni 2014
• Christina Schmidt: Die gebrannten Kinder In: www.taz.de, 4. Dezember 2017.

• Lebensspuren e. V., Wernigerode, Deutschland
• Baracke Wilhelmine, Schwanewede, Deutschland Archiválva 2020. február 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Verein der dänischen Kriegskinder (inkl. Lebensborn-Kinder)
• Verband der norwegischen Kriegs- und Lebensborn-Kinder Archiválva 2014. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Lebensborn című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Lebensborn című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!