Ludwig von Wohlgemuth

Ludwig von Wohlgemuth
Erdély kormányzója
Hivatali idő 1849. július 11. – 1851. február 24.
Előd	Vay Miklós
Utód	Karl Philipp Borromäus zu Schwarzenberg
Született	1788. május 25.[1][2] Bécs[2]
Elhunyt	1851. április 18. (62 évesen)[1][2] Pest[3]
Sírhely	Hietzingi temető
Foglalkozás	politikus katonatiszt
Díjak	Vaskorona-rend Katonai Mária Terézia-rend parancsnoka
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig von Wohlgemuth témájú médiaállományokat.

Ludwig von Wohlgemuth (Bécs, 1788. május 25. – Pest, 1851. április 18.) császári és királyi altábornagy. Az 1848–49-es szabadságharcban a császári csapatok egyik tábornoka. 1849–1851 között Erdély katonai és polgári kormányzója.

Tevékenysége

1805-ben zászlósként lépett a császári hadseregbe. Részt vett a Napóleon elleni háborúkban, 1809-től főhadnagyi rangban. 1814-től a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémia matematika professzora volt. 1821-től vezérkari százados, 1831-ben őrnagy és egy zászlóalj parancsnoka lett. 1844-ben nevezték ki vezérőrnaggyá és egy észak-itáliai dandár parancsnokává. 1846-ban kapott nemesi címet. 1848-ban és 1849 elején részt vett az itáliai harcokban, érdemeiért megkapta a Lipót-rendet és kétszer a Katonai Mária Terézia-rendet. 1848 végén nevezték ki altábornaggyá.

1849 áprilisában helyezték át a magyarországi hadszíntérre és megbízták a császári tartalék hadtest megszervezésével. A császári hadsereg helyzete ebben az időszakban kritikus volt, ezért a megszervezett tartalékból és Felix Jablonowsky tábornoknak a váci ütközetből elmenekült hadosztályából megszervezett IV. hadtestet Wohlgemuth parancsnoksága alatt azonnal harcba vetették. A hadtest feladata az volt, hogy megakadályozza a Komárom felmentésére irányuló magyar támadást, az ellentmondásos utasítások miatt azonban nem tudta megakadályozni, hogy Klapka és Damjanich átkeljenek a Garamon, majd az április 19-ei nagysallói ütközetben vereséget szenvedett a honvéd haderőtől. Ő volt a császári csapatok parancsnoka a peredi csatában, amely a cári haderő beavatkozása folytán császári győzelemmel végződött. Hadtestével ezután részt vett a június 28-i győri ütközetben és a július első heteiben zajló komáromi csatákban.

A második komáromi csata napján, július 11-én nevezték ki Erdély katonai és politikai kormányzójává. Kormányzóként tevékenyen támogatta az osztrák centralizációs elképzeléseket. Tevékenyen részt vett Haynau táborszernagy elrettentő hatású megtorló tisztogatásaiban.^[4] Váratlanul, hatvankét évesen hunyt el. Utóda 1851. április 29-től Karl Philipp zu Schwarzenberg herceg, táborszernagy (1802–1858), Karl Philipp zu Schwarzenberg tábornagy egyik fia lett.

Források

• Hadtörténeti Könyvtár^{[halott link]}
• Az Aradi Vértanúk
• 1848-1849 Hadi események
• Az Erdélyi Királyi Főkormányszék visszaállítása (1860–1861)
• Wohlgemuth, Ludwig

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek

• Erdélyi gubernátorok, guberniumi elnökök, katonai és polgári kormányzók (1691–1869)