Orlai Petrich Soma

Orlai Petrich Soma
Portréja 1878-ban
Született	1822. október 22.[1][2][3][4] Mezőberény
Elhunyt	1880. június 5. (57 évesen)[4] Budapest[5]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	festőművész
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (34/1-1-16)
A Wikimédia Commons tartalmaz Orlai Petrich Soma témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Orlai Petrics Soma (Mezőberény, 1822. október 22. – Budapest, 1880. június 5.) festőművész, a történeti festészet jeles alakja. Apja szerb, anyja magyar származású.

Élete

Felvidéki eredetű evangélikus családban született, anyai ágon Petőfi Sándor másod-unokatestvére. Középiskoláit Mezőberényben, Szarvason és Sopronban végezte, Pápán pedig jogi végzettséget szerzett. Tanulmányai egy részét Petőfivel és Jókaival töltötte, hatásukra írogatott is. 1846-tól festészeti tanulmányokat folytatott Bécsben Ferdinand Georg Waldmüllernél, Münchenben Wilhelm von Kaulbachnál, később Rómában és Párizsban. Egy ideig Debrecenben arcképfestésből jól megélt, majd ismét Bécsben telepedett le, de a pesti állandó műtárlat megalakulása után 1855-ben Pestre költözött. 1851-től használta az Orlai nevet, de csak 1853-ban vehette fel hivatalosan. 1854-ben feleségül vette Névery Annát (Ninát). 1861-től az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgató-választmányi tagja, olyan neves festők társaságában, mint Barabás Miklós, Zichy Jenő, Than Mór.^[6]

Nevezetesebb művei

Bár szellemi erejét a megújuló fejgörcsei folytonosan zsibbasztották, szorgalmasabb festőnk alig volt nála; 1851-től, mikor Szent István ébredése című kompozícióját a műegyesületben kiállította, úgyszólván utolsó napjáig folyton dolgozott.

• II. Lajos király holttestének megtalálása a Csele patakban (1851)
• Búcsú a csata előtt (1853)
• Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket (1854) oltárkép a mezőberényi evangélikus templomban
• Szerelmi dalnok (1855)
• Milton az Elveszett paradicsomot tollba mondja (e műve ihlette Munkácsyt később világhírű Miltonjának megfestésére).
• Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly első találkozása (1859)
• Záh Felicián (1860)
• Vak Béla (1864)
• Attila és Vigil (1864)
• Attila halála (1867)
• Erzsébet és Mária királynők a novigrádi fogságban (1864)
• Coriolanus (utolsó nagyobb műve)

• 
  Anyám c. festménye, Salkovics Karolina arcképe
• 
  Petőfi Sándor
• 
  Petőfi a szüleinél
• 
  A költő szülei
• 
  Milton Elveszett paradicsomát három leánya körében tollba mondja (1862)
• 
  Salamon királyt anyja megátkozza (1855–1857)
• 
  Perényiné a mohácsi csata után összeszedi a halottakat
• 
  ]] nádor és Tinódi (1855)

Ezeken kívül festett számos arcképet, s megfestette Petőfi Debrecenben című képét, amely a nyomor és nélkülözések napjaiban, fűtetlen szobában, verseit rongyos szalmaszéken írva ábrázolja a nagy költőt. Az ecset mellett a tollat is gyakran forgatta, tanulmányt írt arról a befolyásról, melyet Shakespeare költészete gyakorolt a festészetre, s utolsó éveiben gondosan följegyezte azokat az adatokat, amelyek Petőfire vonatkoznak.

Jegyzetek

Források

• Bokor József (szerk.). Orlay, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Magyar Protestáns Panteon
• Képzőművészet Magyarországon

További információk

• Mezőberény
• Orlai Petrics Soma festményei – TerminArtors.com^{[halott link]}
• Keserü Katalin: Orlai Petrics Soma, Képzőművészeti Kiadó, Bp. 1984.
• Körösi Mihály: Képek Orlai Petrics Soma életéből, Kiadó: magán, Mezőberény, 2005.