Pilisense flórajárás

A Pilisense a Dunántúli-középhegységet felölelő Bakonyicum flóravidék északi részének egyik flórajárása. Északi, természetes határa a Duna és egyúttal a közép-dunai flóraválasztó vonal, északkeleten pedig a Visegrádi-hegységgel határos. Ez utóbbi határt az teszi különösen markánssá, hogy a Pilisense flórajárás valamennyi tájegységét karbonátos kőzetek építik fel, a Visegrádi-hegység viszont (miocén korú) andezit rétegvulkáni összlet. A Visegradense flórajárás–Pilisense flórajárás vonalát tovább délnyugatnak a Vesprimense flórajárás folytatja, és a Balatonicum flórajárás zárja le. A Pilisense flórajárástól nyugatra az Eupannonicum flóravidék Arrabonicum flórajárását, délkeletre ugyanezen flóravidék Colocense flórajárását találjuk.

A flórajárás négy tájegysége a Budai-hegység, a névadó Pilis, a Gerecse és a Tétényi-fennsík. A Pilisense a Visegradense flórajáráshoz hasonlóan átmeneti terület, annyi különbséggel, hogy ez uralkodóan karbonátos kőzetekből (a mészkő és dolomit különböző típusaiból) áll. A terület egy részét fiatal törmelékes üledékes kőzetek (hárshegyi homokkő, kiscelli agyag) borítják.

Itt vonható meg több lágyszárú faj összefüggő elterjedésének északi határa. Ezek a fajok, mint például:

• szirtőr (Hornungia petraea),
• délvidéki árvalányhaj (Stipa eriocaulis)
• deres csenkesz (Festuca pallens)

az Északi-középhegységben már csak szigetszerű foltokban nőnek.

Ritkább fajok

A kőzettani változatosságnak, valamint a dolomit- és a homoki flóra találkozásának köszönhetően a terület növényzete rendkívül gazdag annak ellenére, hogy maguk a hegyek alacsonyak.

• Sziklai reliktum fajok:
  • hegyi tarsóka (Thlaspi montanum) – hazánkban csak itt található;
  • sárga habszegfű (Silene flavescens).

• Homoki fajok sziklai menedékállományai:
  • csikófark (Ephedra sp.),
  • homoki ternye (Alyssum tortuosum),
  • szürke poloskamag (Corispermum canescens),
  • kék szamárkenyér (Echinops ritro subsp. ruthenicus) stb.

Növénytársulások

Zonális erdőtársulások

• cseres–tölgyes,
• gyertyános–tölgyes (Carici pilosae-Carpinetum),
• bükkösök (kevés).

Meleg déli lejtők növénytársulásai

Főként a dolomiton igen nagy területet foglalnak el:

• A dolomit sziklagyep ritka növényei:
  • deres csenkesz (Festuca pallens),
  • ezüstvirág (Paronychia cephalotes),
  • pilisi len (Linum dolomiticum) – endemikus faj,
  • magyar gurgolya (Seseli leucospermum) – endemikus faj.

• A dolomit lejtősztyepp ritka növényei:
  • budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana) – endemikus faj.

• A karszt-bokorerdők ritka növényei:
  • cserszömörce (Cotinus coggygria).

• Molyhos tölgyesek.

Hűvös északi lejtők növénytársulásai

• hársas törmeléklejtő-erdő (Mercuriali-Tilietum),
• elegyes karszterdő.

Ezek a növénytársulások mozaikosan jelennek meg, és számos ritka faj élőhelyei. Ilyen például a szürke bogáncs (Carduus glaucinus).

További, jellemző társulás a mészkedvelő tölgyes, viszont a Budai-hegységben, a Nagy-Hárs-hegy tetejét borító homokkövön mészkerülő tölgyes nő.

Gerecse

Egyes, a Keszthelyi-fennsíktól a Vértes nyugati részéig elterjedt és jellemző fajok:

• magyar varfű (Knautia drymeia)
• kőtörő aszúszegfű (Petrorhagia saxifraga)
• átnőtt levelű őzsaláta (Smyrnium perfoliatum)
• bozontos csukóka (Scutellaria columnae)

megtalálhatók még a Gerecsében is, ám kelet felé csökkenő gyakorisággal. Ezek a növények előfordulnak a Visegrádi-hegységben, a Pilisben, a Budai-hegységben, sőt, az Északi-középhegység egyes részein is, ám ezeken a tájegységeken állományaik már szórványosak, szigetszerűek: összefüggő elterjedési területük a Gerecsében végződik.

Némelyik ilyen faj, mint a medvehagyma (Allium ursinum) már a Budai-hegységben sem található meg biztosan, a bókoló keltike (Corydalis intermedia) elterjedési területe pedig a Pilisben végződik; már a Visegrádi-hegységbe sem lép át.

A Dunántúli-középhegység keleti felén szokásos fajok közül a déli Gerecse dolomitlejtőin még szép számmal előfordul a sulyoktáska (Aethionema saxatile), de se a Budai, se a Visegrádi-hegységbe nem lép át.

Más fajok:

• méregölő sisakvirág (Aconitum anthora)
• márványos kövirózsa (Sempervivum marmoreum)
• szirti gyöngyvessző (sziklai gyöngyvessző, Spiraea media)
• magyar bogáncs (Carduus collinus)

összefüggő elterjedési területének a Nyugat-Gerecse a déli határvidéke (ezek már a hegység keleti felén sem nőnek).

Források

• Növényföldrajz
• Barina Zoltán: A Dunántúli-középhegység növényföldrajzának főbb jellemzői^{[halott link]}
• Kempelen Farkas digitális tankönyvtár: 2.6. A Dunazug-hegyvidék flórajárása (Visegradense) Archiválva 2008. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben