Poitoui Ágnes

Ez a szócikk német-római császárnéról szól. Hasonló címmel lásd még: Aquitániai Ágnes (egyértelműsítő lap).

Poitoui Ágnes
III. Henrik és Ágnes ábrázolása egy 1050. körüli kódexben
Született	1025[1][2][3][4] Poitou
Elhunyt	1077. december 14. (51-52 évesen) Róma
Házastársa	III. Henrik német-római császár (1043. március – )[5]
Gyermekei	Adelheid II van Franken IV. Henrik német-római császár II. Konrád Sváb Judit magyar királyné Sváb Matild
Szülei	Burgundi Ágnes Guillaume V de Poitiers
Foglalkozása	uralkodó
Tisztsége	királyné régens
Sírhelye	Szent Péter-bazilika
A Wikimédia Commons tartalmaz Poitoui Ágnes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Poitoui Ágnes (ném.: Agnes von Poitou), (Poitou, 1025 – Róma, 1077. december 14.) német királyné, bajor hercegnő és fiának, IV. Henriknek kiskorúsága ideje alatt a Német-római Birodalom régens császárnéja. V. Vilmosnak, Aquitánia és Poitou hercegének harmadik házasságából, Burgundi Ágnestől született leánya.

Élete

Ágnest 1043 októberében koronázták német királynévá Mainzban, III. Henrikkel Ingelheim am Rheinben kötött házassága előtt egy hónappal. A házaspárt 1046. december 25-én koronázták császárrá Rómában.

Császári uralma

III. Henrik halála után Ágnes volt a Német-római Birodalom régense fia, IV. Henrik kiskorúsága alatt, 1062-ig.

Ágnes sikertelen harcokat folytatott a szászországi, svábföldi, valamint az alsó-rajnavidéki felkelőkkel, és Béla magyar királyt sem tudta alávetni uralmának.

1056 és 1062 között Ágnes névlegesen a bajor hercegi címet is birtokolta, politikai képességei azonban csekélyek voltak.^[6] Ágnes a bajor hercegi címet 1061-ben átadta Norheimi Ottónak^[7]

Az invesztitúraharc gyökerei

Kormányzásában Ágnes II. Viktor pápától kapott támogatást. Az új pápák, X. István és II. Miklós azonban a császári udvar jóváhagyása nélkül kerültek beiktatásra. Miklós pápa még a római nemesi pártok támogatását sem élvezte, pozíciójának biztosítására így a normannokban keresett szövetségest, mely törekvésében Hildebrand, a későbbi VII. Gergely támogatta. Ez volt az a pont, aholis a pápai Itáliát érintő politikában jelentős fordulat következett be. Az 1059-es dekrétum a pápai választásról a királyt kizárta a pápaválasztás jogköréből.

Ágnes a későbbi invesztitúraharcokban VII. Gergely oldalán állt. A harcok során Ágnesnek fiával kellett szembenállnia, akit 12 évig nevelt.^[8] Ágnes azonban kitartott a Cluny szerzetesek reformmozgalma mellett.

Ágnes földi maradványait a Petronilla-rotondában helyezték végső nyugalomra a római Szent Péter-bazilikában.^[9]

Családja

Gyermekei III. Henrikkel:

• Quedlinburgi Adelheid (* 1045 tavasza, Goslar – † 1096. január 11.)
• Gizella (* 1046., Ravenna – † 1053. május 6.)
• Mathilde (* 1048. október közepe, Pöhlde – † 1060. május 12., Goslar)
• IV. Henrik (* 1050. november 11., Goslar – †1106. augusztus 7.)
• Konrád bajor herceg (* 1052, Regensburg – † 1055. április 10.)
• Sophie-Judith (* 1054, Goslar – † 1092/96), aki Salamon magyar király felesége is volt.

További információk

• Genealogie Mittelalter

Források

Előző uralkodó: II. Konrád

Bajorország hercege 1055 – 1061

Következő uralkodó: II. Ottó