Roman Jakobson

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Roman Jakobson
Született	1896. október 11. Moszkva[1][2]
Elhunyt	1982. július 18. (85 évesen)[3][4][5][6][7] Cambridge[1] Boston[8]
Állampolgársága	orosz Szovjet-Oroszország szovjet csehszlovák amerikai
Házastársa	Soňa Haasová
Foglalkozása	nyelvész irodalomtudós neveléstudós történész író kritikus tanár filológus
Tisztsége	az Amerikai Nyelvtudományi Társaság elnöke
Iskolái	Moszkvai Egyetem, Történelem és Filológia Kar College of Philosophy of the Prague German University
Kitüntetései	Recipient of the Order of Tomáš Garrigue Masaryk, 2nd class Guggenheim-ösztöndíj (1946)[9] a francia Becsületrend lovagja (1947) a Masaryk Egyetem díszdoktora (1968)[10] Feltrinelli-díj (1980) Hegel Prize (1982)
Sírhelye	Mount Auburn Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Roman Jakobson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Roman Jakobson^[11] (eredetileg: Roman Oszipovics Jakobszon, oroszul: Роман Осипович Якобсон; Moszkva, 1896. október 11. [a régi orosz naptár szerint szeptember 29.] – Boston, 1982. július 18.) orosz származású filológus, nyelvész.

Élete

Jakobson szlavisztikát tanult Moszkvában, szülővárosában. Hamarosan csatlakozott a Moszkvai Nyelvészkörhöz, amely közel állt az orosz formalizmushoz. Az orosz formalisták alkották meg egyebek között az akkor új médium, a film első elméletét.

Jakobson 1920-ban érkezett egy szovjet küldöttség tagjaként Prágába, de ezen posztját hamarosan feladta, hogy újra a tudománnyal foglalkozhasson. 1926-ban a Prágai Nyelvészkör alapító tagjai között volt. 1933-ban professzori állást kapott Brünnben. 1939-ben a németek bevonulása elől menekülve először Dániába került, majd onnan Norvégiába, illetve Svédországba (Uppsala és Stockholm). 1941-ben meghívták a New York-i francia exil-egyetemre, az École Libre des Hautes Études-ra. Ott találkozott Claude Lévi-Strauss-szal, akire nagy befolyással volt. 1943-ban a Columbia Egyetemen lett professzor, majd 1949-ben meghívták a Harvardra. 1957-től nemcsak a Harvardon tanított, hanem párhuzamosan a szomszédos Massachusetts Institute of Technology-ban is. 1967-ben emeritálták, és 1974-ig vendégprofesszor volt több intézetben is: Collège de France, Yale Egyetem, Princeton, Brown, Brandeis, Leuven és New York.

Magyarul kiadott művei

• Jakobson Roman–Lotz János: Két tanulmány / Egy versrendszer axiomatikája a mordvin népdalok alapján / Megjegyzések a francia fonéma-rendszerről, fordította: Petőfi Sándor János, Szépe György; Akadémiai, Budapest, 1968 (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai)
• Hang – jel – vers, összeállította, utószó: Fónagy Iván, Szépe György, fordította: Barczán Endre et al.; Gondolat, Budapest, 1969
• Hang – jel – vers, összeállította, utószó: Fónagy Iván, Szépe György, fordította: Barczán Endre et al.; 2. bőv. kiad.; Gondolat, Budapest, 1969
• A költészet grammatikája, válogatta, szerkesztette: Fónagy Iván és Szépe György, utószó: Fónagy Iván, fordította: Albert Sándor; Gondolat, Budapest, 1982
• A fordítás tudománya – Válogatás a fordításelmélet irodalmából, többekkel, szerk. Bart István, Klaudy Kinga, ford. Gera Ildikó et al., Tankönyvkiadó, Budapest, 1986

További információk

• Halász Hajnalka: Nyelvi differencia megkülönböztetés és esemény között – Jakobson, Luhmann, Humboldt, Gadamer, Heidegger, Ráció, Budapest, 2015

Jegyzetek

Ez az orosz személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!