SMS Kaiser Karl VI.

SMS Kaiser Karl VI.
Hajótípus	Páncélos cirkáló
Üzemeltető	Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	VI. Károly-osztály
Pályafutása
Építő	Stabilimento Tecnico Triestino, Trieszt
Építés kezdete	1896. június 1.
Vízre bocsátás	1898. október 4.
Szolgálatba állítás	1900. május 23.
Szolgálat vége	1918. március 19.
Sorsa	Az angoloknak ítélték, akik lebontásra eladták az olaszoknak 1920-ban, 1922-ben Nápolyban lebontották
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	6166 t/6863,88 t max
Hossz	117,9 m
Szélesség	17,27 m
Merülés	6,26 m/7,27 m max
Hajtómű	16 Yarrow széntüzelésű kazán, 2 db álló 4 hengeres, háromszoros expanziójú gőzgép (12 000shp), 2 hajócsavarral
Sebesség	20,83 csomó
Fegyverzet	2 db 24 cm/L40 gyorstöltésű Krupp löveg 8 db 15 cm/L40 Skoda löveg 16 db 4,7 cm/L44 gyorstüzelő Skoda löveg 2 db 4,7 cm/L33 gyorstüzelő Hotchkiss löveg 2 db 7 cm/L18 csónaklöveg 2 db 8 mm-es Skoda géppuska 2 db 45 cm-es víz feletti torpedóvető cső 6 db 45 cm-es torpedó
Páncélzat	övpáncélzat: 220 mm fedélzet: 60 mm főlövegek: 200 mm kazamatalövegek: 80 mm parancsnoki torony: 200 mm
Legénység	522+27 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Kaiser Karl VI. témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az SMS Kaiser Karl VI. az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének VI. Károly-osztályú páncélos cirkálója (Panzerkreuzer) volt az első világháború végéig. Nevét III. Károly magyar királyról kapta, aki VI. Károly néven volt német-római császár (németül Kaiser Karl VI.).

Építése

Csak öt évvel az első elkészült típushajó után kezdődtek meg építési munkái a trieszti Bauwerft STT (Stabilimento Tecnico Triestino)-nál. Ez volt az első háromkéményes k.u.k. hajó, és az utolsó amelyet ezen gyár gyártott le a cs. és kir. haditengerészetnek. A terveket J. Kellener hajóépítő mérnök készítette a „Rammkreuzer D” minta alapján, aki egy 6000 t vízkiszorítású, modern, erős övpáncélzattal felszerelt hajót képzelt el. A további újonnan épített k.u.k hajóknak a tervezője már a prágai Siegfried Popper volt, aki markánsan rányomta a bélyegét a későbbi egységekre. Az építés ára 11 millió koronába került, amely összeg tartalmazta az SMS Kaiser Franz Joseph I. és SMS Kaiserin Elisabeth hajók lövegeinek árát is. A nehézlövegeket a Krupp-Művek szállította, ahogy az elektromos- és tűzvezető rendszereket is. A közepes tüzérséget a Škoda gyártotta. Mint az osztály névadó tagjának, 1896. június 1-jén történt meg a gerincfektetése, majd 1898. október 4-én a vízre bocsátás. Szolgálatba 1900. május 23-án állt. A hajó és annak testvérhajója válasz volt az olasz Vettor Pisani-osztályra.

Bevetések

Békében

• 1901-ben kiképző utakon tartózkodott az Égei-tengeren
• 1902-1903 között Kelet-Ázsiában állomásozott, világkörüli utat tett
• 1906-ban a Nyári- és a Tartalék Hajórajba osztották, részt vett a lissa-i parádén és modernizálták fegyverzetét
• 1909-ben a levantei vizeken vett részt a keresztények lemészárlása miatt rendezett flottatüntetésen
• 1910-ben a 100 éves Argentína megünneplésére érkezett Buenos Airesbe
• 1913-ban a Balkán-háborúk alkalmából részt vett a montenegrói partok előtt rendezett flottafelvonuláson. Biztosította Szkutari török evakuálását.
• 1914 júliusában az utolsó békebeli kiképzőút. Meglátogat több spanyol kikötőt, tisztelgő látogatások a Földközi-tenger nyugati medencéjében.

Háborúban

• 1914. szeptember 9-én kötelékben a SMS Kaiser Franz Joseph I.-el a Lovcsen hegyen lévő montenegrói állásokat lőtte a Cattarói-öbölből
• 1915. május 18-án szárazföldi ütegek tüzébe került, 3 ember megsérült.
• 1915. december 30-án kifutott a Cattarói-öbölből a Helgoland-csoport felmentésére, amely belekeveredett az első otrantói csatába. Végül összecsapásra nem került sor, a hajó visszavonult Cattaróba.
• 1916. január 8-án a Lovcsen hegyről tűz alá vették, nem esett kár
• 1916. augusztus 28./29-én részt vett az olasz keleti partok elleni tömegtámadásban, Brindisi előtt
• 1918. február 1. és 3. között legénysége részt vett a Cattarói matrózlázadásban
• 1918. március 19-én Sebenicóban kivonták a szolgálatból, 20-ától lakóhajóként funkcionált

Sorsa a háború után

1919-ben Pólába vitték. 1920 januárjában az antant tengeri bizottság Nagy-Britanniának ítélte, akik eladták a római Vaccaro & Co acélműveknek, lebontás céljából. 1922-ben Nápolyba vontatták, majd ott lebontották.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az SMS Kaiser Karl VI. című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Marine Arsenal Band 27 / Podzun-Pallas Verlag, 1996
• A Kaiser Karl VI. cirkálóról a Kriegmarine.hu Cirkálók oldaláról
• Képek és technikai adatok az SMS Kaiser Karl VI.-ról a Kriegsmarine.at-n (németül)