Sneff József

Sneff József
Született1887. augusztus 31.
Nagykanizsa
Elhunyt1919. október 9. (32 évesen)
Nagykanizsa
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaVargovics Julianna
Foglalkozása
  • politikus
  • ács
Tisztségekormánybiztos (1919–1919, Nagykanizsa)
Sírhelyenagykanizsai temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Sneff József (Nagykanizsa, 1887. augusztus 31. – Nagykanizsa, 1919. október 9.[1]) politikus, munkáspénztári hivatalnok, eredeti foglalkozását tekintve ács, 1918-ban a Nagykanizsai Nemzeti Tanács elnöke, 1919 januárjától kormánybiztos, a kommün idején a nagykanizsai direktórium, a munkástanács és Alsó-Zala vármegye elnöke.

Élete

Munkáscsaládba született, apja Sneff József, anyja Komondi Katalin. Kezdetben mint asztalossegéd dolgozott, majd munkásbiztosítási tisztségviselő lett. Szülővárosában a szociáldemokrata párt szervezetének volt titkára, a párt utasítására az 1917 nyarán létrejövő nagykanizsai választójogi blokkjának társelnöke volt. Szerepet vállalt az 1918 januári nagykanizsai vasutassztrájk szervezésében, mint az erre létrehozott száztagú munkástanács tagja, emiatt azonban január 31-én letartóztatták és hadbíróság elé került. 1918 októberében bekerült az MSZDP Igazoló Bizottságába, 31-én pedig a Nagykanizsai Nemzeti Tanács elnöke lett. 1919. január 23-án szülővárosa kormánybiztosa lett, ebben a minőségében lényegében átszervezte a képviselő-testületet, egy új szervezetet, a munkásemberekből álló néptanácsot hozta létre a testület jogainak gyakorlására. 1919. március 19-én főispáni kormányzóbiztos lett, a kommün alatt először a helyi ideiglenes dikretórium elnöke lett, az áprilisban tartott tanácsválasztások során pedig a 70 tagot számláló Munkás-, Katona- és Paraszttanács elnökévé is megválasztották. Miuán Landler Jenő mint belügyi népbiztos kettéválasztotta Zala vármegyét, Sneffet Alsó-Zala vármegye elnökévé is megtették. Augusztus elején a Peidl-kormány még kinevezte kormánybiztossá, azonban a kormányváltást követően augusztus 7-én a nagykanizsai városházán letartóztatták. Néhány hét múlva meghalt a nagykanizsai kórházban, a halál oka: kétoldali tüdőlob.[m 1] Nagykanizsán temették el.

Emlékezete

Szülővárosában egy időben tér viselte nevét.[2] Az Andrejka Jenő Ált. Isk. úttörőcsapatának is névadója lett.

Megjegyzések

  1. A kommunista történetírás szerint halálra kínozták.

Jegyzetek

  1. Halálesete bejegyezve Nagykanizsa állami akv. 593/1919. folyószám alatt.
  2. http://postcards.hungaricana.hu/hu/127233/

Források

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994. Online elérés

További információk

  • Tanácsköztársaság Zala megyében (Zalaegerszeg, 1961);
  • Kerecsényi Edit: Nagykanizsa története a Tanácsköztársaság idején (Legújabbkori Tört. Múz. Évk. 1961 – 62. 1963).
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
  • Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.
  • Élni emberül. A munkásmozgalom Zala megyei harcosai. Életrajzgyűjtemény.
  • Pál József: Nagykanizsa és környéke a forradalmak viharában. 1918-1919