Suinae

Suinae
Evolúciós időszak: Miocén – jelen
Vaddisznó (Sus scrofa)
Vaddisznó (Sus scrofa)
Házi sertés malacával
Házi sertés malacával
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Artiofabula
Alrend: Disznóalakúak (Suina)
Család: Disznófélék (Suidae)
Gray, 1821
Alcsalád: Suinae
Gray, 1821
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Suinae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Suinae témájú kategóriát.

Az alcsalád legnagyobb élő képviselője, az erdei disznó (Hylochoerus meinertzhageni) ...
..., valamint a legkisebbik a törpedisznó (Porcula salvania)

A Suinae az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznófélék (Suidae) családjába tartozó egyik alcsalád.

Az ide tartozó fajokat a disznó névvel jelölik. „Disznó” alatt ugyanakkor a köznapi szóhasználatban általában csak a házi sertést (Sus scrofa domestica) értik.

Rendszertani besorolásuk

A legtöbb rendszerező szerint az összes élő disznófaj (beleértve a házi sertést és a babirusszát is), néhány fosszilis fajjal együtt ebbe az alcsaládba tartozik. Míg mások, például Jan van der Made őslénykutató 2010-ben kijelentette, hogy szerint egyes élő taxonokat, köztük a Phacochoerini- és a Babyrousini-fajokat, külön-külön alcsaládokba kéne áthelyezni.[1] Az őslénykutatók még abban sem értenek egyet, hogy a fosszilis taxonok közül, például a Suoidea csoportbeli – csoport, mely magába foglalja a disznóféléket, pekariféléket (Tayassuidae), valamint néhány kihalt családot – állatok alsóbb taxonjai, tulajdonképpen melyik felsőbb taxonhoz tartoznak.[2]

Rendszerezés

Az alcsaládba az alábbi 5 nemzetség és 18 emlősnem tartozik (ezt a listát, mely a Classification of Mammals része 1997-ben Malcolm C. McKenna és Susan K. Bell állították össze):[3]

  • Suini (4 nem) Gray, 1821
    • Eumaiochoerus (miocén)
    • Hippopotamodon (miocén – pleisztocén) [szinonimái: Dicoryphochoerus, Limnostonyx]
    • Korynochoerus (miocén – pliocén)
    • Microstonyx (miocén)
    • Porcula Hodgson, 1847[4]
    • Sus (miocén – jelen) Linnaeus, 1758
  • Potamochoerini (5 nem) Gray, 1873
    • Celebochoerus (pliocén – pleisztocén)
    • Hylochoerus (pleisztocén – jelen) Thomas, 1904
    • Kolpochoerus (pliocén – pleisztocén) van Hoepen & van Hoepen, 1932; szinonimái: Ectopotamochoerus, Mesochoerus, Omochoerus, Promesochoerus
    • Potamochoerus (miocén – jelen) Gray, 1854
    • Propotamochoerus (miocén – pliocén)
  • Hippohyini (3 nem) Thenius, 1970
    • Hippohyus (pliocén) Falconer & Cautley, 1847
    • Sinohyus (pliocén)
    • Sivahyus (pliocén)
  • Phacochoerini (4 nem) Gray, 1868; egyes rendszerezők külön, a Phacochoerinae alcsaládba helyezik
    • Metridiochoerus (pliocén – pleisztocén) Hopwood, 1926
    • varacskosdisznó (Phacochoerus) (pliocén – jelen) F. Cuvier, 1826
    • Potamochoeroides (pliocén, talán a pleisztocén kort is elérte)
    • Stylochoerus (pleisztocén)
  • Babyrousini (1 nem) Thenius, 1970; egyes rendszerezők külön, a Babyrousinae alcsaládba helyezik

2005-ben Peter Grubb a „Mammal Species of the World” harmadik kiadásában a fenti listát használja az élő taxonok rendszerezéséhez.[5]

Jegyzetek

  1. Van der Made, 2010, p. 115
  2. Grubb, 2005; McKenna and Bell, 1997, pp. 393–397; Orliac et al., 2010
  3. McKenna and Bell, 1997, pp. 394–397
  4. (2007) „The pygmy hog is a unique genus: 19th century taxonomists got it right first time round”. Molecular Phylogenetics and Evolution 45 (2), 427–436. o. DOI:10.1016/j.ympev.2007.08.007. PMID 17905601.  
  5. Grubb, 2005

Források

  • Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
  • Grubb, P. 2005. Order Artiodactyla. Pp. 637–722 in Wilson, D.E. and Reeder, D.M. (eds.). Mammal Species of the World: a taxonomic and geographic reference. 3rd ed. Baltimore: The Johns Hopkins University Press, 2 vols., 2142 pp. ISBN 978-0-8018-8221-0
  • McKenna, M.C. and Bell, S.K. 1997. Classification of Mammals: Above the species level. New York: Columbia University Press, 631 pp. ISBN 978-0-231-11013-6
  • Orliac, M.J., Antoine, P.-O. and Ducrocq, S. 2010. Phylogenetic relationships of the Suidae (Mammalia, Cetartiodactyla): new insights on the relationships within Suoidea (subscription required). Zoologica Scripta 39:315–330.
  • Van der Made, J. 2010. The pigs and "Old World peccaries" (Suidae and Palaeochoeridae, Suoidea, Artiodactyla) from the Miocene of Sandelzhausen (southern Germany): phylogeny and an updated classification of the Hyotheriinae and Palaeochoeridae (subscription required). Paläontologische Zeitschrift 84:43–121.
  • Barry Cox, Colin Harrison, R.J.G. Savage, and Brian Gardiner. (1999): The Simon & Schuster Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Creatures: A Visual Who's Who of Prehistoric Life. Simon & Schuster.
  • David Norman . (2001): The Big Book Of Dinosaurs. pg. 226, Walcome books.
  • World Encyclopedia of Dinosaurs & Prehistoric Creatures: The Ultimate Visual Reference To 1000 Dinosaurs And Prehistoric Creatures Of Land, Air And Sea ... And Cretaceous Eras (World Encyclopedia) by Dougal Dixon

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Suinae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap