Uszkár

Uszkár (Caniche (Poodle))

Fajtagazda ország	Franciaország
Osztályozás
Csoport	IX. Társasági kutyák
Szekció	2. Uszkárok
Fajtaleírás
Osztályozó szervezet	FCI
Érvényes standard	magyar
Kiadás éve	2007
A Wikimédia Commons tartalmaz Uszkár témájú médiaállományokat.

Az uszkár FCI által elismert, francia kutyafajta. Köznyelvben pudlinak is nevezik. Az uszkár kutyafajták sokak kedvencei közé tartoznak a világon, és nem véletlenül. Ezek a bájos és intelligens kutyák rendkívül társaságkedvelőek, és kiválóan alkalmazkodnak a családi élethez. A nevük is elárulja, hogy német eredetűek, mivel “uszkár” jelentése pödörthajú vagy fodros szőrű.

Az uszkárok három fajtája közül a legismertebb talán a közepes méretű uszkár, amely a legelterjedtebb és legnépszerűbb változatuk. Ezek a kutyák különleges szőrzetükkel hívják fel magukra a figyelmet, amely hosszú és göndör. Emellett nagyon okosak és játékosak, ami ideális kombinációt jelent családi kedvencként való tartásukhoz.

A toy uszkárok a közepes méretű változat kicsinyített verziói, és rendkívül aranyosak és kompaktak. Ezek a kutyák kisebb lakásokban is kényelmesen elférnek, és gyakran választják őket városi lakók, akiknek korlátozott a helyük.

A legnagyobb méretű uszkár a óriás uszkár, amely impozáns megjelenésével és barátságos természetével hódítja meg a szíveket. Bár nagy termetűek, kiegyensúlyozottak és jól nevelt példányokkal rendelkeznek. Az óriás uszkárok kiváló őrkutyák lehetnek, miközben szeretetteljes családi tagok maradnak.

Az uszkárok nevelhetősége és intelligenciája kiváló. Szeretik a kihívásokat, és élvezik az agytekervényeik megdolgoztatását. Ezért fontos, hogy rendszeres mentális és fizikai stimulációt biztosítsunk számukra, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak maradjanak.

Szőrzetük különleges gondozást igényel. A hosszú, göndör szőrzet rendszeres fésülést és ápolást igényel, hogy elkerüljük a csomók és a szőrhullás problémáit. Sok gazdi rendszeresen fodrászhoz viszi kutyáját, hogy a szőrzet mindig ápolt és szép legyen.

Az uszkárok kiváló családi kutyák, akik szeretik a társaságot és a figyelmet. Szeretetteljesek és ragaszkodók, és szívesen vesznek részt minden családi tevékenységben. Fontos azonban megfelelően szocializálni és képezni őket, hogy jó viselkedésű és jólnevelt felnőttekké váljanak.

Ezek a kutyák hajlamosak lehetnek az elhízásra, ezért fontos, hogy kiegyensúlyozott étrendet biztosítsunk számukra, és rendszeresen mozgassuk őket. A megfelelő táplálkozás és a rendszeres testmozgás segít megelőzni az egészségügyi problémákat és fenntartani az uszkárok jó fizikai állapotát.

Végül, az uszkárok hűséges társak és szeretetteljes családtagok, akik szívesen osztoznak minden örömünkben és szomorúságunkban. Ezek a kutyák valóban különlegesek, és rengeteg boldogságot és szeretetet hoznak az életünkbe.

Kialakulása

Az uszkár francia eredetű. A kutatásokból az szűrhető le, hogy valószínűleg vadászkutyák és bozontos szőrű juhászkutyák keverékéből alakult ki. Franciaország az őshazája. Az eredetileg nagy termetű uszkárt vízből való apportírozásra^{[Mj. 1]} és vadászatra tenyésztették ki, de voltak apróbb változatai is, ezek az európai nemesi családok kedvelt háziállataik lettek.

Az első olyan festmények és feljegyzések, amelyek a mai uszkárhoz nagyon hasonló kutyafajtát örökítenek meg, a 16. század elejéről származnak. Jellegzetes, oroszlánosra nyírt bundája az úszást tette könnyebbé, a meghagyott pomponok az érzékeny ízületeket védték a hidegtől. A fajta a 18. században már nem csupán vadászkutyaként, hanem ölebként is igen elterjedt volt. Szinte minden európai és amerikai cirkuszban felléptek vele, különféle mutatványokra volt képes. A mai uszkár a 19. század elejére már teljesen kialakult és ekkor támadt fel az emberek érdeklődése a fajtatiszta kutyák iránt is. Megszervezték az első kutyakiállításokat, létrejöttek az első klubegyesülések. Angliában önálló fajtaként 1876-ban ismerték el. A 20. század elején divatba jött a zsinóros szőrváltozat, amely gyakran a földig ért. Ezt a bundát nem volt könnyű karban tartani és amikor megjelentek az első nyírógépek, népszerűsége csökkenni kezdett.

Németországban az uszkár tenyésztésének alapjait a Deutsche Pudel Klub megalapításával tették le, 1896-ban Münchenben. A német "Pudel" szó a pocsolya (Pfudel, Pfütze) szóból ered, ugyancsak az angol "Poodle" (Puddle). Francia elnevezése "Caniche", kacsát (canard) jelent. A francia "Club des Amateurs de Caniche de Strasbourg" elnöknője javaslatot állított össze a standard-re vonatkozóan, amely az FCI (Nemzetközi Ebszövetség) közgyűlése elé került. A tagországok 1936-ban ellenvetés nélkül jóváhagyták, azóta az uszkár francia fajtának számít. Az eredeti standard különböző változtatásokkal és kiegészítésekkel bővült. A legfontosabbak: 1960 – modern nyírás elfogadása, 1966 – ezüst színű uszkár elismerése, 1977 – apricot színű uszkár elismerése, 1987 – toy méretű uszkár elfogadása. Legújabban pedig, 2007. április 18-án a vörös színű uszkár elismerése.

Mérete és színe

Az uszkár méretét tekintve lehet: ÓRIÁS (45–62 cm), KÖZÉP (35–45 cm), TÖRPE (28–35 cm) és TOY (28 cm alatt, 25 cm az ideális). Az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában csak három méretet különítenek el: STANDARD, MINIATURE és TOY. Az uszkár méretétől függetlenül élénk, kíváncsi, rendkívül tanulékony, egy igazi tehetség.

Hatféle színváltozatban – fekete, fehér, barna, ezüstszürke, apricot, vörös – jelenik meg a kiállításokon, de számos más színben is tenyésztik. Ezek a színek más formában vannak regisztrálva, egyes klubok kiállításain címeket is szerezhetnek. Az FCI egyelőre nem fogadja el őket: harlekin (fehér alapon fekete foltokkal), parti (fehér alapon egyéb színű foltos), black and tan (fekete-cservörös), phantom (tan mintázat más színekkel), továbbá kék, sárga, zöld, krém, café au lait, silver beige, sable (coboly) és brindle (csíkos). Népszerűségük egyre nő.

Ápolása

A fajta egyik alapvető ismertetőjegye a dús, göndör szőrzet, melynek nyírását szakképzett kutyakozmetikusok vagy gyakorlott gazdik is elvégezhetik (kb. 6-8 hetente). A kutyakiállításokon csak előírt fazonban szerepelhetnek az uszkárok, ezek a következők: oroszlános, kontinentális, angol, modern, kölyök oroszlán, kölyök angol vagy skandináv (veterán). Kedvencként tartott kutyánk számára csak a képzelet szab határokat - a szőr befestése nem csak esztétikai előnyökkel rendelkezik, de a kutya beazonosítását is elősegítheti, ezáltal kevésbé lesz kívánatos a kutyatolvajok számára. Minden uszkár tulajdonosnak tisztában kell lennie azzal, hogy kutyája csak akkor lesz ápolt és egészséges, ha naponta átfésüli, átkeféli a bundáját. Nem kell loncsos puliként a kozmetikushoz vinni, mert annak hosszú és fájdalmas bontogatás vagy kopasztás lehet a vége. Az uszkár szőrzete leggyakrabban göndör és gyapjas, de ritkán előfordul zsinóros változatban is. A zsinórok kialakulásához idő kell, s a tincseket folyamatosan ujjnyi vagy ceruza vastagságúra szét kell választani ("feltépni") a végétől a bőrig. Azonban vigyázni kell arra, nehogy fájdalmat, sérülést okozzunk. Aki erre szánja magát, érdeklődjön előtte puli tenyésztőknél.

A napi szőrápolás mellett vizsgáljuk át kutyánk egész testét, vannak-e benne élősködők, növényi maradványok (toklász!), nincs-e sérülése. Különösen figyeljünk oda a füleire, szemeire, végbélnyílására és nemi szervére. A fogait is megvizsgálhatjuk, van-e rajta fogkő, látható-e beszorult ételdarab, törés vagy egyéb szájsérülés. A tappancsok és a karmok állapotát is ellenőrizzük. Etetéskor érdemes az uszkár füleit összekötni, hogy ne lógjon az ételbe, különösen, ha nagyon hosszú szőre van. Ha koszos lesz uszkárunk egy esős napon, tappancsait megmoshatjuk, de elég csak megszárítani és fésüléskor szépen kipereg a piszok. A fürdetést nem kell túlzásba vinni, 6-8 hetente éppen elegendő, de kivételek mindig akadhatnak (például ürülékbe, elhullott állatba dörgölőzés). Télen vigyázzunk a sózott utakkal, kenjük be tappancsait védőkrémmel.

Alkalmazása

Manapság az uszkárt társállatként tartják, igazi családtag válik belőle. Az óriás uszkárt egyes országokban ismét alkalmazzák vadászkutyaként, egyes egyedek akár szarvasgomba-keresőnek vagy vakvezetőnek is beválnak. A kisebb változatokat még ma is gyakran használják cirkuszi mutatványokban, ez is azt bizonyítja, hogy szinte bármire betanítható. A kutyasportokban, így az agility-ben és a flyball-ban, illetve a trükkös elemekben gazdag dog dancing-ben is nagyszerű sikereket ér el.

Megjegyzések

↑ Apportírozás: amikor a kutya az eldobott tárgyat (labdát, botot), vagy az elejtett prédát (pl. lelőtt vadkacsát a vízből) visszacipeli a gazdájához.