Vízkelety Béla

Vízkelety Béla

Vízkelety Béla

Született	1825. november 25. Újarad
Meghalt	1864. július 22. (38 évesen) Pest
Stílusa	romantika
Iskolái	Bécsi Képzőművészeti Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Vízkelety Béla témájú médiaállományokat.

Vízkeleti és szeptencz-újfalusi Vízkelety Béla vagy Vizkeleti, Vizkelety (Újarad, 1825. november 25. – Pest, 1864. július 22.^[1]) magyar festő, rajzoló, illusztrátor, fotográfus, történelmi és arcképfestő. Vízkelety Imre (1819–1895) testvére.^[2]

Élete

Széchenyi István döblingi lakosztályának falán, Magyarország térképe mellett, a Vahot Imre tervei szerint Vízkelety Béla és Franz Kollarz által készített *Eger ostroma 1552-ben* című litográfia és a Napkeletben 1860-ban megjelent Vízkelety által rajzolt *Budapesti magyar divatkép* látható^[3]

Szülei vízkeleti Vízkelety Ignác táblabíró és tahvári Tahy Klára voltak, akiknek négy gyermekük született, Imre, Gusztáv, Ignác és Béla.^[4] Vizkelety Béla nevét az utókor a képes újságoknak köszönhetően ismerheti. Apja hivatalnok volt. Eredetileg jogásznak tanult Bécsben. Tanulmányai után Pesten telepedett le és népszerű festővé vált. 1841-től rövid ideig a bécsi festő akadémián tökéletesítette rajztudását, később családja eltartása miatt hivatali állást vállalt, jövedelmét pedig rajztudását felhasználva portrék festésével egészítette ki. Történeti érdeklődése már 16 évesen megmutatkozott, 16 évesen már rajzolt. A nemzeti történelem hőseivel Jósika Sámuel művei révén ismerkedett meg és ez keltette fel érdeklődését, hogy történeti illusztrációkat készítsen. Az 1848-as szabadságharcban nemzetőr volt, a világosi bukás után hónapokig a bátyja bújtatta. A kényszerű tétlenség hónapjait festői technikájának tökéletesítésére használta fel, valamint ekkor kezdett a magyar várak lerajzolásába. 1850-ben Aradra ment, majd bátyját követve Lugosra költözött. Ezután Bécsben kosztüm- és fegyvertörténeti ismereteit gyarapította. 1857 és 1862 között több képét küldte szét mellékletként előfizetőinek Vahot Imre folyóirata a Napkelet. A nagyméretű, Bécsben készített litografált lapok többsége a magyar múlt fényes korszakához, Mátyás király és az erdélyi fejedelmek korához kötődtek. Vahot pozitív történelemszemlélete találkozott a Vizkelety műveiben ábrázolt hiteles, ugyanakkor minden drámaiságot nélkülöző, derűs múltképpel. A jó minőségű, sokszorosított műveknek köszönhetően, a Napkelet „Magyar vezérek és királyok arcképcsarnoka” sorozat kompozíciói országosan ismertté tették a festő nevét. A műveket többen lemásolták és több olajfestésű másolata is ismert. A képek népszerűségének jeleként némelyik óraképként is forgalomba került. Az 1860-as évek elején Bécsben, könyvtárakban és képtárakban régi magyar fegyvereket és viseleteket kutatta. Nagy sikert aratott az “Egervár ostroma 1552-ben" című műve, amely szakszerűen ragadta meg az alakok korhű viseletét. A Vasárnapi Ujság részére rendszeresen készített illusztrációkat.

Halála

Halála évében 1864-ben Vizkelety egyike volt az ország legismertebb történeti festőinek. Az Ország Tükrében megjelent nekrológjában Szokoly Viktor súlyos veszteségeként értékelte halálát, akinek művei „ezer meg ezer példányban terjedtek szét a testvér hazában, ugy hogy alig van az országban falu, a hol e képeket ne lehetne látni.” Halála után egyetlen festménye sem maradt az utókorra. Munkái csak grafikai sokszorosításban maradtak fenn.

Galéria

A historizálás következetes képviselőjének „A Hunyadi-ház diadalünnepe” című litográfiája (1857)

Petőfi Sándor portré
Zrínyi esküje. Rohn Alajos litográfiája Vizkelety Béla festménye nyomán
Budapesti magyar divatkép, 1860
Vízkelety Béla kőrajza 1864-ből: Mátyás és Beatrix bevonulása Budára 1476-ban.
Vízkelety Béla színezett litográfiája Eger ostroma 1552-ben, az egri keresztény iparoskör képeslapja
Vízkelety Béla V. László eskütétele (1861) festménye alapján, Canzi Ágost Elek litográfiája
Vízkelety Béla halála után, a Vasárnapi Ujságban, 1896. május 3-án megjelent műve: A pusztaszeri országgyűlés

A Vasárnapi Ujság című hetilapban megjelent illusztrációk

„	Hadi viseletek a XVI. században Az 1-sö számú alak sisakjának és vértezetének eredetije Bécsben az Ámbrási gyűjteményben van, mely Báthory István lengyel király- és erdélyi fejedelemé volt, sisak és vért kékes aczélból van készítve széles, díszes arany zománczozással. A 2-ik alak rajza az 1859-ki „Akadémiai Értesitő"ben Ipolyi Arnold „Csallóközi műemlékei"-hez van mellékelve. Ezen emlékkő a siposkarcsai várkastély épitőjét Dereghi Somogyi Györgyöt állítja elő 1581-ből. A 3-dik alak: Zrínyi Miklóst állítja elő. Sisakja és mentéje az Ambrasi gyűjteményben levő eredeti után; az utóbbi Schrenk munkájában levő rajz után másolva, a vértezet pedig Dillich Chronikájá-ban levő rajz után van előállítva. 4-ik és 5-ik alakok sisakjai az Ambrasi gyűjteményben léteznek gyönyörű diszitményekkel; az utóbbi alakja és vértezete Spalart munkájában levő rajz után másolva. Végre a 6-ik alak Dobó István egri hősnek Egerben levő sirköve után van előállítva.	”
– Vasárnapi Ujság, 1860. évi 23. szám

Hadi viseletek a XVI. században, 1860. évi 23. szám^[5]	Magyar hadi viseletek a XVI. században, 1860. évi 25. szám^[6]	Magyar viseletek a XVII. században, 1860. évi 26. szám^[7]	Hadiviselet a XVIII. század elejéről - Huszárok, 1860. évi 28. szám^[8]

Jegyzetek

↑ ** (Halálozás.) Vizkelety Béla, kinek „A Hunyady-ház diadalünnepe," „Eger ostroma" s több a magyar történelemből vett képét ismeri és kedvvel fogadta a közönség, s a ki lapunknak is, különösen a régi magyar viselet körüli szép tanulmányai által, hosszabb ideig szorgalmas munkatársa volt, pályája közepén, 39 éves korában, e hó 22-én Pesten elhunyt. Benne oly életet oltott ki a halál, mely a hazai festőművészeinek még sok hasznos szolgálatot tenni volt hivatva. Hült porait e hó 24-én tették a kerepesi-uti temetőben örök nyugalomra. Béke legyen hamvai fölött! Vasárnapi Ujság Pest julius 31.
↑ A „magyar régészeti festészet úttörője”: Vizkelety Béla (1825-1864) Archiválva 2015. január 10-i dátummal a Wayback Machine-ben Révész Emese művészettörténész honlapja]
↑ Készült-e fénykép a legnagyobb magyarról?, fotomuveszet.ne
↑ Regélő: szépművészeti első magyar folyóirat, 1. kötet;4. kötet, books.google.hu
↑ A "Vasárnapi Ujság" című hetilap 1860. évi 23. száma, epa.oszk.hu
↑ A "Vasárnapi Ujság" című hetilap 1860. évi 25. száma, epa.oszk.hu
↑ A "Vasárnapi Ujság" című hetilap 1860. évi 26. száma, epa.oszk.hu
↑ A "Vasárnapi Ujság" című hetilap 1860. évi 28. száma, epa.oszk.hu

Irodalom

Batizfalvi István – Vízkelety Béla: Magyar vezérek és királyok arczképcsarnoka. Szövegét írta Batizfalvi István. Rajzolta Vizkeleti Béla. Második kiadás. 60 kőnyomatú arczképpel.

Források

Vasárnapi Ujság, 1858, 1860, 1863, 1864,
Fővárosi Lapok, I-1864, Vízkelety Béla nekrológja
Művészet. X-1911, Vízkeleti Béla festő.
Éber László (szerkesztő): Művészeti Lexikon. Építészet, szobrászat, festészet, iparművészet., Győző Andor Kiadása, Budapest, 1926
Vizkelety Béla 1825-1864, budapestaukcio.hu
Erdélyi Művészet Vízkelety Béla festő, erdelyimuveszet.ro
Vízkelety Béla Archiválva 2015. január 10-i dátummal a Wayback Machine-ben, biralat.hu
I. szt. István / grafikus Vizkelety Béla, nemzetikonyvtar.tumblr.com
Révész Emese művészettörténész: Vizkelety Béla Egy történeti képrajzoló pályamodellje Archiválva 2015. január 10-i dátummal a Wayback Machine-ben, revart.eoldal.hu
Révész Emese A " magyar régészeti festészet úttörője" : Vízkelety Béla (1825-1864), epa.niif.hu
Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

Vízkelety Béla: Magyar vezérek és királyok arcképcsarnoka
Révész Emese: Virtuális panteonok grafikai arcképcsarnokok a 19. századi hazai populáris grafikában, epa.oszk.hu
Temesvár - IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET - Az írók életrajzát és a sajtót írta: Vende Ernő tanár, az Irodalomtörténeti Társaság választmányi tagja; a város művészeti életét és a színészetet: Berkeszi István dr. főreáliskolai igazgató; a könyvtárakat: Bellai József városi tanácsos - Vízkelety Béla, mek.oszk.hu
Farkas Zsuzsa: Festő-fényképészek 1840-1880. Kecskemét, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2005.
Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002.
Miklósi-Sikes Csaba: Fadrusz János és az erdélyi köztéri szobrászat a 19. században. Székelyudvarhely-Sümeg, Haáz Rezső Alapítvány, 2003.