Vodhinai halomsír
 | A címszóban szereplő nőnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Vodhinë, illetve Vodhina. A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk. |
| Vodhinai halomsír | |
| Ország |  Albánia |
| Település | Vodhina (Dropull i Sipërm, Dropull község, Gjirokastra megye) |
| Elhelyezkedése | |
  Vodhinai halomsír Pozíció Albánia térképén | |
 é. sz. 39° 53′ 31″, k. h. 20° 19′ 20″39.8919, 20.322239.891900°N 20.322200°EKoordináták: é. sz. 39° 53′ 31″, k. h. 20° 19′ 20″39.8919, 20.322239.891900°N 20.322200°E | |
A vodhinai halomsír (albán tuma e Vodhinës) régészeti helyszín Albánia délnyugati részén, Gjirokastrától délkeleti irányban, légvonalban 25, közúton 30 kilométerre, a Drino(wd) jobb partján. A bronzkor középső szakaszától a vaskorig használt halomsír leletanyaga – a közeli bodrishtai és kakavijai halmokéval (gyűjtőnevükön dropulli halomsírok) együtt – a 20. század második felében az albán régészet számára fontos hivatkozási pontul szolgált a korabeli népesség protoillírként való azonosításához.
Régészeti leírása
Az 1948 és 1956 közötti időszakban Frano Prendi(wd) tárta fel a vodhinai halomsírt.[1] Az ásatások eredményei alapján keletkezését a középső bronzkorra, hozzávetőlegesen az i. e. 19–17. századra tették,[2] és megállapították, hogy a környék népe a vaskor korai szakaszáig, az i. e. 11–10. századig folyamatosan használta temetkezési helyként.[3] A középső bronzkori keltezést támasztja alá a sírokból előkerült középhelladikus agyagedény- és bronzfegyverlelet tipológiája (krétai tőrök és dárdahegyek, mükénéi kardok).[4] A vodhinai és a közelben található, késő bronzkori–kora vaskori bodrishtai és kakavijai halomsírok – összefoglaló megnevezésükön dropulli halomsírok[5] – későbbi rétegeinek festetlen szürkekerámia-anyaga a bajkaji és vajzai népesség kultúrájával mutat egyezést.[6] Egyes tipológiai párhuzamok a jóval északabbra fekvő területek régészeti helyszíneiről, például Pazhokból, Gajtanból és Rosujából is ismertek. Miután a vaskorban ezeket az északi vidékeket bizonyítottan illír népesség lakta, a 20. század második felének albán régészei a dropulli és az észak-albániai leletek közötti egyezéseket úgy értelmezték, hogy egy sajátosan protoillír műveltségű népesség már az időszámításunk előtti második millenniumban megvetette a lábát ezeken a déli területeken, amelyek a később Epiruszként ismert vidék részei voltak, lakóit pedig a görögökhöz enokulturálisan közelebb álló epirótákként ismerte az ókori világ.[7]
Jegyzetek
- ↑ Bodinaku 1982 :70.; Ceka 2013 :19.
- ↑ Korkuti 2013 :162., 202., 530.
- ↑ Korkuti 2013 :531–532.
- ↑ Bodinaku 1982 :71.; Ceka 2013 :49. Vö. Korkuti 2013 :162., 202.
- ↑ Ceka 2013 :19. A halomsírok feltételezett protoillír jellegét kihangsúlyozva dropulli illír nekropoliszok.
- ↑ Korkuti 2013 :136. A kakavijai halomsír keltezéséhez vö. Korkuti 2013 :531–532.
- ↑ Korkuti 2013 :89–90., 101.
Források
- ↑ Bodinaku 1982: Namik Bodinaku: Varreza tumulare e Pazhokut: Gërmime të vitit 1973. Iliria, XII. évf. 1. sz. (1982) 49–101. o.
- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517
