Budai zöld

Budai zöld
fehérborszőlő
Eredet	Magyarország
Hazai elterjedtsége	Badacsonyi borvidék, Somlói borvidék
Általános elterjedtsége	ritka, csak hazánkban termesztett fajta
Fürt leírása	nagy, tömött
Érési időszak	október második fele
Érzékenység	Rothadásra és fagyra érzékeny
Művelésmód	kordon
Borának jellemzői	száraz, minőségi fehérbor
Megjegyzések	A Kéknyelű beporzó fajtája.

A Budai zöld egy őshonos magyar fehérborszőlő fajta. A Kárpát-medencében alakult ki, nevét a budai szőlőkről kapta.

Leírása

Régen közkedvelt fajta volt, de termőterülete a főváros terjeszkedésével csökkent. A filoxéravész óta a Badacsonyi borvidéken termesztik. 1941-ben a badacsony–balatonfüred–csopaki borvidéken az új szőlők telepítéséhez és az ültetvények felújításához használták.^[1]

Vastag levélszövetű, gyapjas fonákú, levélszéle csipkés. Bőségesen terem, fürtje nagy, tömött, átlagosan 160 gramm; bogyói közepesen nagyok, kissé megnyúltak, zöldessárgák vagy zöldes fehérek, kissé pontozottak. Rothadásra hajlamos,^[2] fagyérzékeny fajta. Késői érésű, október második felében szüretelhető.

A kéknyelű beporzó fajtája – a két fajta bora is sok hasonlóságot mutat.

Bora kemény, de nem egysíkú, száraz, minőségi fehérbor és csak Badacsonyban ismert.^[3] Némi ízrokonságot mutat az ezerjóval.^[4]

Jegyzetek

Források

• Fehérborszőlők [1]
• Borlexikon [2]

További információk

• Budai zöld, szentgyorgyhegykozseg.hu