Tung Csung-su

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Tung Csung-su (Dong Zhongshu)
Született	i. e. 179 Kuangcsuan (Guangchuan) (廣川) (mai Hengsuj (Hengshui) (衡水), Hopej (Hebei))
Elhunyt	i. e. 104 Hszian
Foglalkozása	filozófus író politikus államférfi
Sírhelye	Tomb of Dong Zhongshu
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Kínai filozófia Ókori filozófia
Iskola/Irányzat	Kínai filozófia, Konfucianizmus
Érdeklődés	etika, szociálfilozófia, politikafilozófia
Akik hatottak rá	Konfuciusz
Fontosabb művei	Csun-csiu fan-lu
A Wikimédia Commons tartalmaz Tung Csung-su (Dong Zhongshu) témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Konfucianizmus
Kínai filozófia
taoizmus · legizmus Jin-jang · motizmus · neokonfucianizmus
A konfuciánus kánon
Négy könyv · Öt klasszikus Három kommentár · Tizenhárom klasszikus
Konfuciánus filozófusok
Konfuciusz · Menciusz · Hszün-ce · Tung Csung-su
Neokonfucianizmus
Han Jü · Li Ao · Csou Tun-ji · Sao Jung · Csang Caj · Cseng Hao · Cseng Ji · Csu Hszi · Vang Jang-ming
Kapcsolódó fogalmak
csün-ce · tien tien-ming · zsen · ji · li · hsziao · csung
Sablon:Konfucianizmus m v sz

Tung Csung-su (Dong Zhongshu) kiemelkedő, jelentős konfuciánus filozófus a Keleti Han-dinasztia idején, az i. e. 2. évszázadban.

Élete

Tung Csung-su (Dong Zhongshu) életrajza A történetíró feljegyzéseinek 121. és a Han su (Han shu) 56. fejezetében található. Habár Sze-ma Csien (Sima Qian) bizonyos szempontból mestereként tekintett Tung Csung-su (Dong Zhongshu)ra, mégis csak egy viszonylag rövid életrajzot közöl róla, a Han su (Han shu) szerzője, Pan Ku (Ban Gu) részletesebb leírásából azonban már egyértelműen kiderül Tung Csung-su (Dong Zhongshu) szélesebb körű elismertsége.^[1]

Han Csing (Han Jing) császár (漢景帝; uralk. i. e. 157–141) és Han Vu (Han Wu) császár (漢武帝; uralk. i. e. 141–87) udvarában tevékenykedett tudósként. A Tavaszok és őszök krónikájához írt három kommentár közül a Kung-jang csuan (Gongyang zhuan) (《公羊傳》) kommentár értelmezésében tűnt ki, és ezen érdemeiért adományozta neki Han Csing (Han Jing) császár az „udvari akadémikus” (po-si (boshi) 博士) címet.^[2]

Az előadásait állítólag egy függöny mögött tartotta, így sokan nem is láthatták személyesen a mestert, hanem kizárólag a közelebbi tanítványaitól tanulhattak. Han Vu (Han Wu) császár idején Hu-vu Ce-tu (Huwu Zidu)val (胡毋子都) együtt volt az udvar Tavaszok és őszök krónikájának értelmező specialistája. Han Vu (Han Wu) császár felhívást intézett az országban élő írástudókhoz, így született meg Tung Csung-su (Dong Zhongshu)nak az Ember és az Ég kapcsolatáról szóló három beadványa (szan cö (san ce) 三策), melyek nevét ismertté tették.^[3]

A császár egy rövidebb időre kinevezte Csiang-tu (Jiangdu) (江都) vezetőjévé, ahol egyebek között állítólag esőidéző és esőmegállító szertartásokat mutatott be. I. e. 130-ban Csang’an (Chang’an)ban lett császári tanácsadó (csung ta-fu (zhong dafu) 中大夫). A következő években Tung Csung-su (Dong Zhongshu) a klasszikus művek és a rítusok kiváló ismerete mellett számos konkrét tanáccsal segítette a belügyeket és külkapcsolatok igazgatását (pl. a só és a vas túlzott állami monopóliumáról, vagy a hsziungnu (xiongnu)kkal való békés viszony kialakításáról alkotott véleményével). Habár Tung Csung-su (Dong Zhongshu) alapvetően egész életében tudós és író maradt, mégis a későbbi kínai hagyomány szerint senki sem játszott olyan fontos szerepet a Han-kori és a későbbi Kína megteremtésében, a Nagy Akadémia (Taj-hszüe (Taixue) 太學) létrehozásában, a vizsgarendszer bevezetésében, a klasszikus könyvek központivá tételében, mint Tung Csung-su (Dong Zhongshu). Sokan vélik úgy, nagy részben neki köszönhető, hogy a konfucianizmus lett Kína állami ideológiája.^[4]

Fő műve és filozófiája

Bővebben: Csun-csiu fan-lu

Tung Csung-su (Dong Zhongshu) fő műve a Csun-csiu fan-lu (Chunqiu fanlu) (《春秋繁露》), vagyis a „Tavaszok és őszök gyöngysora”, mely egyrészt a Tavaszok és őszök krónikájának a Kung-jang (Gongyang)-féle kommentáron keresztüli értelmezése, másrészt a jin–jang (yin–yang) és az öt elem tanával való megerősítése. Sokan úgy tekintenek erre a műre, mint az i. e. 134-ben uralkodóvá váló ortodox konfuciánus doktrína legteljesebb összefoglalására.^[5]

A mű szerzője tanításait elsősorban a jin–jang (yin–yang) iskola és a konfuciánusok elképzeléseire alapozta, ugyanakkor mindent elkövetett, hogy a többi iskola (legisták, motisták, taoisták) világképét összhangba hozza a sajátjával. Így például a törvényes büntetés mint a jin (yin) princípiuma (legista), az Ég akarata (motista), a tao (dao) elképzelése (taoista) mind ezt a tendenciát tükrözi, tehát legista és taoista elemekkel elegyítette a konfucianizmust. Kidolgozta a „három kötelék” (uralkodó–alattvaló, apa–gyermek, férj–feleség) elvét, a történelmet pedig három periódus (fekete, fehér, vörös) ciklikus mozgásaként fogta fel. Az ember és a császár kötelessége a rítusok és az áldozatok (elsősorban a csiao (jiao) 郊) bemutatása, mivel ezek az Ég akaratát és útját fejezik ki. Külön részek foglalkoznak az esőszertartással, melyet megfosztva sámánisztikus tartalmától, kizárólag a jin–jang (yin–yang) elv alapján magyaráz.^[6]

Úgy tűnik, hogy nagy részben Tung Csung-su (Dong Zhongshu) volt az, akinek a vizsgarendszer hivatalos bevezetése, illetve az öt kanonikus mű tanulmányozására létrejött Császári Akadémia (i. e. 124), illetve e művek kötelezővé tétele köszönhető. Ez a konfuciánus kánon és a vizsgarendszer nagymértékben meghatározta Kína későbbi történelmét.^[7]

Megjegyzések

Jegyzetek

Irodalom

• ↑ Fung 2003: Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. ISBN 963-389-479-4
• ↑ Kósa 2013: Kósa Gábor: „Dong Zhongshu”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013: 106–118. ISBN 978-963-284-374-2

Kapcsolódó szócikkek

• Csun-csiu
• Konfucianizmus