Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer

Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer
A Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszerhez tartozó Jávor-kúti-víznyelőbarlang bejárata
Hossz	5314 m
Mélység	125,5 m
Magasság	6,5 m
Függőleges kiterjedés	132 m
Tengerszint feletti magasság	649 és 655 m
Ország	Magyarország
Település	Miskolc
Földrajzi táj	Bükk-fennsík
Típus	aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám	5372-4
Elhelyezkedése
Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 08″, k. h. 20° 32′ 24″48.102316666667, 20.53988333333348.102317°N 20.539883°EKoordináták: é. sz. 48° 06′ 08″, k. h. 20° 32′ 24″48.102316666667, 20.53988333333348.102317°N 20.539883°E

A Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Bükki Nemzeti Park területén található. A Bolhási-víznyelőbarlang és a Jávor-kúti-víznyelőbarlang összekapcsolásával jött létre a barlangrendszer. A Bükk-vidék második leghosszabb barlangja, a leghosszabb az István-lápai-barlang.

Bolhási-víznyelőbarlang

Leírás

A Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer egyik barlangja, előtte különálló barlang volt. A Nagy-fennsíkon, a jávorkúti műúttól délre, a műút mellett, a Bolhási-réten, 649 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Körülbelül 400 méter távolságra nyílik a Jávor-kúti-víznyelőbarlang bejáratától. A terméskőből épített bejárata egy fém ajtóval van lezárva.

Triász mészkőben jött létre, de egy körülbelül 250 méteres szakasza, a főág végén dolomitban keletkezett. A mélypontján, 125 méter mélységben, szűk repedések között szifonnal záródik. A főága cseppkőképződményekkel díszített, kanyarog és szinlős, valamint több kavicsszifon, agyagszifon és vízzel kitöltött szakasz tagolja. A főághoz oldalágak kapcsolódnak, amelyek a főágnál szűkebbek és hordalékkal nagyon fel vannak töltődve. Ugyanahhoz a föld alatti hidrológiai rendszerhez tartozik, amelyiknek a Jávor-kúti-víznyelőbarlang is a része. A megtekintéséhez engedély és technikai eszközök kellenek, valamint csak úgy megoldható, ha a bejáraton át mindig befolyó patak gátja el van zárva. Így a patakvíz mélybe kerülése 4–6 órára megszüntethető. A főágban található híg saras szifonkerülő járatok sokszor feltöltődnek vízzel és ellehetetlenítik a bejárást. Az aknarendszerében a lejutást létrák segítik. Ebben a barlangban sikerült lejutni a barlangkutatóknak először a Bükk-vidék területén a karsztvíz szintjéig.

Előfordul a barlang az irodalmában Bolhási-viznyelőbarlang (MKBT Meghívó 1977), Bolhási-viznyelő-barlang (Szikszai 1977), Bolhási-viznyelő barlang (Bertalan, Kordos, Országh 1976), Bolhási-víznyelő-barlang (Lénárt 1979) és Bolhás Sinkhole-cave (Kordos 1977) neveken is. 1982-ben volt először Bolhási-víznyelőbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában.

Kutatástörténet

1953. május 9-én Borbély Sándor vezetésével a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoport Zsombolykutató Munkabizottságának tagjai a Bolhási-víznyelő járhatóvá tételével tárták fel körülbelül 500 méter hosszúságban és ekkor lejutottak egészen a Patakos-ágig, amely körülbelül 70 méter mélységben van. A felfedezés után egy hónappal aggregátoros villanyvilágítást vezettek be. 1953-ban a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyár helyszíni felvételeket készített. 1955 áprilisában a VITUKI fluoreszceinnel festette meg a vizét, de a megfestett víz előbukkanását sehol sem észlelték. Balázs Zoltán tanulmánya szerint (1960) a munkabizottság 73 méter mélységig tárta fel. A szakosztállyá alakult munkabizottság szintén 1955-ben újraépítette a barlanghoz vezető patak gátját.

Az 1955. évi Hidrológiai Közlönyben megjelent a barlang alaprajz térképe és hosszmetszet térképe. (A Magyarország barlangjai című könyv szerint a barlang a térkép alapján 520 m hosszú és 75,2 m mély.) Az 1962-ben megjelent, A barlangok világa című könyv szerint a barlang 400 m hosszú és 80 m mély. 1965. augusztus 5–7. között mutatták ki konyhasós víznyomjelzéssel, hogy a barlangban elfolyó víz összekeveredik a Jávor-kúti-víznyelőbarlang vizével és az összekeveredett víz a Garadna-forrásban jelent meg. A megjelölt víz a Sebes-forrásban nem volt kimutatható. A kísérlet bebizonyította, hogy a két barlang egy közös föld alatti hidrológiai rendszerhez tartozik.

1974-ben a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport kezdte el kutatni és a nyári Aqua-expedíciókor felfedezte a Lengyel–Magyar Barátság-ágat, az új szakasz bejárása lengyel barlangkutatókkal együtt történt. Az Aqua-expedíciónak körülbelül 200 méternyi új járatot sikerült találnia. Az Aqua-expedíció után, de még 1974-ben fedezték fel a Gyöngy-termet, ahol 30–40 darab, barlangi gyöngyre bukkantak, amelyek ritkaságnak számítanak a bükk-vidéki barlangokban, ezek miatt a barlangi gyöngyök miatt kapta a terem a Gyöngy-terem nevet. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci Bolhási-viznyelő barlang.

Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Miskolcon található barlang Bolhási-viznyelőbarlang néven. 1977-ben a csoport a barlangba befolyó patak régi gátját kijavította, megerősítette és a barlang bejáratától hat méterre új gátat készített és így fedezte fel főágának 30 m hosszú szifonkerülő járatát, valamint még körülbelül 510 m új barlangjáratot az Északi-ágban, a Lantos-ágat és a Mészáros-ágat. A csoport tagjai lezárták bejáratát. Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Bükk hegységben fekvő, 520 m hosszú, 80 m mély Bolhás Sinkhole-cave 1975. december 31-én Magyarország 25. leghosszabb és 25. legmélyebb barlangja. A 24. legmélyebb barlang (Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang) szintén 80 m mély. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, 80 m mély és 510 m hosszú Bolhási-viznyelőbarlang az ország 28. legmélyebb és 26. leghosszabb barlangja.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 27. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én 510 m hosszú, 1976-ban és 1975-ben pedig kb. 520 m hosszú Bolhási-víznyelőbarlang. Az összeállítás szerint, 1977. december 31-én Magyarország 30. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én 80 m mély, 1976-ban és 1975-ben pedig kb. 80 m mély Bolhási-víznyelőbarlang. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál. Az 1977-ben megjelent Bükk útikalauz szerint a barlang több, mint egy kilométer hosszú. 1978-ban a barlang 1600 m hosszú és 125 m mély volt. 1978-ban az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Szakosztályának tagjai sikeresen átúszták a végponti szifont. Szenthe István a szifon után egy 50 m-es új részt járt be, de a légteres járat még tovább folytatódott elmondása szerint. A Herman Ottó Barlangkutató Csoport újból lezárta a barlangot.

Az 1978. márciusi MKBT Meghívóban a Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport közölte a tulajdonában lévő térkép alapján a barlang méretét. A közlemény szerint 1955-ben 520 méter hosszú és 75,2 méter mély volt. 1979 nyarán a Herman Ottó Barlangkutató Csoport szifonjait járhatóvá tette és 1200 méter új járatot feltérképezett, valamint befejeződött bejáratának új lezárása. Ebben az évben a barlang hossza 2800 méter és Magyarország ötödik, vagy hatodik leghosszabb barlangja. A csoport sikereiről a Magyar Televízió Miskolci Stúdiója, a Borsodi Rádió és napilapok is beszámoltak és a csoport is készített egy filmet a barlangról, valamint a tábori életről.

Az 1979-ben megjelent, Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy a Bolhási-réten, közvetlenül az út mellett van a Bolhási-víznyelő-barlang bejárata. Az állandó vízbefolyással rendelkező patakos barlang hossza 520 m, mélysége 85 m a legújabb, még fel nem mért részek nélkül. A Bükk hegység legszebb barlangjai közé helyezik szép termei és cseppkövei. Az állandó vízbefolyás következtében kizárólag nagy helyismerettel rendelkező vezető irányításával lehet bejárni (ha le van zárva a barlangba folyó patakban emelt gát vízáteresztő nyílása). A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 37-es számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.

1980-ban a bejárati szakaszon egy 100 méteres összekötő járatra bukkantak, amely a Medveitatót és az Athén romjait köti össze és ekkor vált ismertté a 150 méter hosszú Kürtős-ág. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Bolhási-víznyelőbarlang az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5372/4. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.

1981-ben 500 méterrel nőtt a hossza a csoport tagjainak köszönhetően (Hernádi 1981). 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő Bolhási-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang járatainak formakincse, hidrológiai értéke és sok képződménye miatt lett. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található Bolhási-viznyelőbarlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve. 1982-ben a Bükk harmadik leghosszabb és ötödik legmélyebb barlangja.

1983-ban az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Szakosztályának tagjai felderítő búvármerülést hajtottak végre benne. 1984-ben 130 méterre megközelítette a Bolhási-víznyelőbarlang a Jávor-kúti-víznyelőbarlangot. Az 1984-ben megjelent, Magyarország barlangjai című könyv szerint az 1970-es évek egyik jelentős hazai felfedezése volt az 1977-ben feltárt Lantos-ág és Mészáros-ág felfedezése. A könyv országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Bolhási-víznyelőbarlang néven. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 11. leghosszabb barlangja az 5372/4 barlangkataszteri számú, kb. 2500 m hosszú Bolhási-víznyelőbarlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 510 m hosszú. Hernádi B. 1987. évi írott közlése, hogy a barlang kb. 2500 m hosszú; felmérve pedig 1000 m ± 50 m. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 13. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja az 5372/4 barlangkataszteri számú, kb. 125 m függőleges kiterjedésű Bolhási-víznyelőbarlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang 80 m mély.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő, Magyarország barlangjai című összeállításban szó van arról, hogy a Garadna-forrás vízrendszeréhez tartozó legnagyobb kiterjedésű barlang a Bolhási-víznyelőbarlang. A barlang elülső részeibe 1953-ban jutottak be a barlangkutatók. Az 1977–1979. évi új feltárások eredményeként a barlang hossza eléri a 2500 m-t. A barlang É felé haladó, majd Ny-ra kanyarodó főágát egy vízzel kitöltött szakasz, illetve agyag- és kavicsszifonok tagolják. A főághoz a bejárati aknasor alján és a végpont közelében oldalágak csatlakoznak, amelyek szűkebbek, hordalékkal nagyon feltöltöttek. A Bolhási-víznyelőbarlangtól Ny-ra, csak 400 m-re van a Jávor-kúti-víznyelőbarlang bejárata. A Jávor-kúti-víznyelőbarlang végpontja kb. 130 m-re közelíti meg a Bolhási-víznyelőbarlang végponti részét. A publikációban lévő 3. ábrán (Bükk hegység térkép) be van mutatva a Bolhási-víznyelőbarlang és a Jávor-kúti-víznyelőbarlang földrajzi elhelyezkedése.

A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott ennek az utóbbi tanulmánynak az angol nyelvű változata (The caves of Hungary). Ebben a tanulmányban Bolhás Sinkhole-cave a barlang neve. Az angol nyelvű tanulmányhoz mellékelve megjelent egy olyan lista, amelyben Magyarország leghosszabb, és egy olyan lista, amelyben Magyarország legmélyebb barlangjai vannak felsorolva. A két felsorolás szerint a Bükk hegységben fekvő, 2500 m hosszú és 125 m mély Bolhási-víznyelőbarlang (Bolhás Sinkhole-cave) 1988-ban Magyarország 11. leghosszabb és 12. legmélyebb barlangja. (1977-ben a barlang 510 m hosszú és 80 m mély volt.)

1990-ben a Herman Ottó Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához és a végponti szifonban merülési kísérletet végzett, valamint elkezdte a létrák cseréjét az aknákban. 1992-től 1998-ig a BEAC Barlangkutató Csoport barlangtérképező munkát végzett benne. 1997-ig körülbelül három kilométernyi járatot mértek fel. 1997. december 28-án kötötték össze ember által járhatóan a Jávor-kúti-víznyelőbarlanggal a Herman Ottó Barlangkutató Csoport tagjai. A Bolhási-víznyelőbarlangban történt feltárás során sikerült átjutni a Jávor-kúti-víznyelőbarlangba. 1998-ban egy új, a denevérek közlekedését biztosító bejárati ajtó készült bejáratára.

A 2005-ben kiadott, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben meg van említve, hogy a Herman Ottó Barlangkutató Csoport egyik legjelentősebb feltáró eredménye a Bolhási-víznyelőbarlang. Láner Olivér (Lánder Olivér) szócikkében meg van említve, hogy Láner Olivér részt vett a Bolhási-víznyelőbarlang feltárásában. A 2012–2014. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy a turistáknak kiépített Bolhási-víznyelőbarlangot 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben senki sem látogatta meg overállos barlangtúrán. 2014-ben lett kialakítva legújabb bejárata. A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület egyik legjelentősebb feltárása a Bolhási-víznyelő (1953).

Látogatási statisztika

A Bolhási-víznyelőbarlang látogatóinak száma évenként:

Jávor-kúti-víznyelőbarlang

Leírás

A Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer egyik barlangja, előtte különálló barlang volt. A Nagy-fennsíkon, a jávorkúti műúttól délre, a műút mellett, a jávorkúti turistaház közelében, 655 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Körülbelül 400 méter távolságra nyílik a Bolhási-víznyelőbarlang bejáratától.

Triász mészkőben jött létre. A bejárati aknasor lejtős, kisebb lépcsőkkel tagolt szakaszba, majd kis lejtésű, keskeny, aktív patakos folyosóba vezet. A főág 60 méter hosszú, egy elfolyó szifonnal záródik és a Bolhási-víznyelőbarlangba, a víz elfolyásának irányában öt rövid, vízzel kitöltött szifonon keresztül érkezik meg. A járatokban üstszerű oldott formák, vakkürtők, gömbfülkeszerű kupolák, meanderező szinlők és színes cseppkövek láthatók. Az aktív víznyelőbarlang ugyanahhoz a föld alatti hidrológiai rendszerhez tartozik, amelyiknek a Bolhási-víznyelőbarlang is része. A megtekintéséhez engedély és technikai eszközök kellenek. Az aknarendszerében a lejutást létrák segítik. A régi barlangkataszteri száma 5372-5 volt.

Előfordul a barlang az irodalmában Jávor-kuti-viznyelőbarlang (Kordos 1978), Jávorkuti-viznyelőbarlang (MKBT Meghívó 1977), Jávorkuti viznyelő barlang (Szenthe, Czakó 1976), Jávor-kúti-víznyelő (Neidenbach, Pusztay 2005), Jávorkúti-víznyelőbarlang (Lénárt 1979) és Jávor-kút Sinkhole-cave (Kordos 1977) neveken is. 1977-ben volt először Jávor-kúti-víznyelőbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában.

Kutatástörténet

1953. június 20-án érték el bontással a Borbély Sándor vezette Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoport Zsombolykutató Munkabizottságának tagjai a Jávor-kúti-víznyelőben szálkőben lévő járatokat. Ekkor a körülbelül 20 méter mélyen nyíló Nagy-hasadék nevű akna tetejéig tudtak lehatolni. 1953 novemberében sikerült lejutniuk kötélhágcsó segítségével a 16 méter mély aknán. Ekkor küzdötték le a Rókafogó, ez egy időszakosan vízzel elzáródó szifon, a Homorító és a Fejenállós, ezek szűk helyek, nevű részeket és a Hold-terem után elérték a barlangi patakot. Az 1953-ban elkészült barlangtérképe alapján 917 méter hosszú és 112 méter mély volt. 1954 őszén mutatták ki a VITUKI szakemberei konyhasós víznyomjelzéssel, hogy a barlangban elfolyó víz összekeveredik a Bolhási-víznyelőbarlang vizével és az összekeveredett víz a Garadna-forrásban jelent meg. A kísérlet bebizonyította, hogy a két barlang egy közös föld alatti hidrológiai rendszerhez tartozik.

1955-ben a szakosztállyá alakult munkabizottság újraépítette a barlanghoz vezető patak gátját, járhatóvá tette az esőzések miatt eldugult járatokat és elkezdte a barlang felmérését. Balázs Zoltán tanulmánya szerint (1960) a munkabizottság több mint 100 méter mélységig és egy kilométer hosszban tárta fel. Az 1955. évi Hidrológiai Közlönyben megjelent tanulmány szerint az addig feltárt részek hosszúsága másfél kilométer és legmélyebb pontja a jávorkúti út padkájától körülbelül 115 méter mélységben van. 1967 nyarán a Bányász Barlangkutató Csoport tagjai egy új bejáratot nyitottak, mert a régi bejárat elzáródott és ezzel újra lehetővé tették a barlangba lejutást. Ekkor az iszappal ellepett szűkületeket kitisztították és a barlangi patak vizét felduzzasztó gátat újraemelték.

Ebben az évben egy kb. 80 m-es szakaszt fedeztek fel benne a barlangi patak elfolyó vizének útját követve. Ehhez a feltáráshoz el kellett terelniük a patakot. 1970 végén a 112 méteres mélységével Magyarország hetedik legmélyebb barlangja volt. 1974-ben a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport kezdte el kutatni és a nyári Aqua-expedíciókor néhány méterrel növelte a barlang hosszát. 1976-ban az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Szakosztályának tagjai felderítő búvármerülést hajtottak végre benne. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci Jávorkuti viznyelő barlang.

Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Miskolcon található barlang Jávorkuti-viznyelőbarlang néven. Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Bükk hegységben fekvő, 1000 m hosszú, 115 m mély Jávor-kút Sinkhole-cave 1975. december 31-én Magyarország 16. leghosszabb és 11. legmélyebb barlangja. A 13. leghosszabb barlang (Vass Imre-barlang), a 14. leghosszabb barlang (Tapolcai-tavasbarlang), a 15. leghosszabb barlang (Fekete-barlang) és a 17. leghosszabb barlang (Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang) szintén 1000 m hosszú. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, 112 m mély és kb. 907 m hosszú Jávor-kuti-viznyelőbarlang az ország 13. legmélyebb és 19. leghosszabb barlangja.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 20. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én kb. 907 m hosszú, 1976-ban és 1975-ben pedig kb. 1000 m hosszú Jávor-kúti-víznyelőbarlang. Az összeállítás szerint, 1977. december 31-én Magyarország 14. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én 112 m mély, 1976-ban és 1975-ben pedig kb. 115 m mély Jávor-kúti-víznyelőbarlang. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál. Az 1978. márciusi MKBT Meghívóban a Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport közölte a tulajdonában lévő barlangtérkép alapján a barlang méretét. A közlemény szerint 1953-ban 907 méter hosszú és 112 méter mély volt.

Az 1979-ben napvilágot látott, Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy Jávorkúton a forrás vize 700 m-es út után, az országút közelében, attól D-re tűnik el a Jávorkúti-víznyelőbarlangban. A mesterségesen feltárt barlang jellegét tekintve végig aktív. A barlang ÉNy-i vége a patakos, majdnem K–Ny-i irányú főághoz kapcsolódik. A főágból kb. 60 m-es rész lett felfedezve, mert lezárják mindkét irányban szifonok. Az 1953. évi felmérésen alapuló térképe szerint 917 m hosszú és 112 m mély. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 38-as számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Jávor-kúti-víznyelőbarlang az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5372/5. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő Jávorkúti-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang járatainak formakincse, hidrológiai értéke és képződményeinek gazdagsága miatt lett. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található Jávorkuti-viznyelőbarlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve. 1982-ben a Bükk holtversenyben 5. leghosszabb és 7. legmélyebb barlangja.

1983-ban az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Szakosztályának tagjai felderítő búvármerülést hajtottak végre. 1983-ban és 1984-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület egy 130 méter hosszú járatszakaszt fedezett fel benne. Ekkor 130 méterre megközelítette a Jávor-kúti-víznyelőbarlang a Bolhási-víznyelőbarlangot. Ennek az új résznek a térképe 1984-ben készült el, amelyhez a barlangot Kiss János és Repei Róbert mérték fel. Az 1984-ben megjelent, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Jávor-kúti-víznyelőbarlang néven. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.

1986-ban készült el a barlang teljes kutatástörténetét és morfológiáját is ismertető térképatlasz. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 25. leghosszabb barlangja az 5372/5 barlangkataszteri számú, 906 m hosszú Jávorkúti-víznyelőbarlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 907 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 28. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja az 5372/5 barlangkataszteri számú, 94 m függőleges kiterjedésű Jávorkúti-víznyelőbarlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang 112 m mély.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő, Magyarország barlangjai című összeállításban szó van arról, hogy a Bolhási-víznyelőbarlangtól Ny-ra, csak 400 m-re van a Jávor-kúti-víznyelőbarlang bejárata. A (Bolhási-víznyelőbarlanghoz hasonlóan) 1953-ban feltárt Jávor-kúti-víznyelőbarlang végpontja kb. 130 m-re közelíti meg a Bolhási-víznyelőbarlang végponti részét. A 906 m hosszú, határozott tektonikus preformációt mutató Jávor-kúti-víznyelőbarlang egy hasadékjellegű járatrendszer. Aktív, patakos szakaszának mindkét végén gátolják a továbbkutatást az állandó vizű szifonok. A publikációban lévő 3. ábrán (Bükk hegység térkép) be van mutatva a Bolhási-víznyelőbarlang és a Jávor-kúti-víznyelőbarlang földrajzi elhelyezkedése. Az összeállításba bekerült a Jávor-kúti-víznyelőbarlang Kárpát József által készített hosszmetszet térképe (4. ábra).

A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott ennek az utóbbi tanulmánynak az angol nyelvű változata (The caves of Hungary). Ebben a tanulmányban Jávor-kút Sinkhole-cave a barlang neve. Az angol nyelvű tanulmányhoz mellékelve megjelent egy olyan lista, amelyben Magyarország leghosszabb, és egy olyan lista, amelyben Magyarország legmélyebb barlangjai vannak felsorolva. A két felsorolás szerint a Bükk hegységben fekvő, 906 m hosszú és 94 m mély Jávor-kúti-víznyelőbarlang (Jávor-kút Sinkhole-cave) 1988-ban Magyarország 25. leghosszabb és 28. legmélyebb barlangja. (1977-ben a barlang 907 m hosszú és 112 m mély volt.)

1990-ben a Herman Ottó Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1990-ben történt egy súlyos baleset benne,^[1] egy barlangi túrázó 16 métert zuhant kifelé jövet, egy technikai hiba miatt. A sérült kutató mentése közel 11 órán keresztül tartott, folyamatosan záporozó vízben, nagyon nehéz körülmények között. 1997-ben a barlang bejárata biztonságosan ki lett építve. 1997. december 28-án kötötték össze ember által járhatóan a Bolhási-víznyelőbarlanggal a Herman Ottó Barlangkutató Csoport tagjai. A Bolhási-víznyelőbarlangban történt feltárás során sikerült átjutni a Jávor-kúti-víznyelőbarlangba. 1998 végén az ÚTTE Szabó József Barlangkutató Szakosztály egy kb. 415 m hosszú új részt tárt fel benne a Hold-teremből kiindulva. A 2005-ben kiadott, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben lévő, Láner Olivérről (Lánder Olivér) szóló szócikkében meg van említve, hogy Láner Olivér részt vett a Jávor-kúti-víznyelőbarlang feltárásában. A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület egyik legjelentősebb feltárása a Jávor-kúti-víznyelő (1953).

Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer

Leírás

Magyarország 12. leghosszabb, 18. legmélyebb és 17. legnagyobb függőleges kiterjedésű, a Bükk-vidék 2. leghosszabb, 8. legmélyebb és 8. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja. A függőleges kiterjedése 132 méter, a horizontális kiterjedése 600 méter. Három nagy részre osztható alaktanilag. Az első rész a bejáratok közelében lévő lépcsőzetes nyelőrendszer. Ez a rész a Bolhási-víznyelőbarlangban 650 méter hosszú, a Jávor-kúti-víznyelőbarlangban 500 méter hosszú. A második rész vízszintes kiterjedésű járatokból áll. A harmadik rész a Jávor-kúti-víznyelőbarlangban található aktív patakos főág. Sok helyen kialakultak cseppkőbekérgezések, cseppkőlefolyások és függőcseppkövek, de található a járataiban állócseppkő és heliktit is. A cseppkövek színvilágára a fehér, a narancs és a vöröses árnyalatok jellemzők. A barlangrendszer falain sok az oldott hullámkagyló és a karros felület. A simára csiszolt üstös formák a szifonjáratokra jellemzők.

A barlangrendszer bejáratai le vannak zárva és csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, kötéltechnikai eszközök használatával látogatható. Az átjárást a két barlang között állandó vizű szifonok gátolják. Ezeken csak szivattyúzással lehet átjutni. Ha esőzés várható, veszélyes a barlangrendszerben túrázni. A rendszer hosszának a növelésére többféle lehetőség van.

1998-ban volt először Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszernek nevezve a barlang az irodalmában.

Kutatástörténet

1991-ben a MÁFI Barlangkutató Csoportjának tagjai fluoreszceinnel festették meg a Diabáz-barlangban a barlangi patak vizét és kimutatták annak összefüggését a Garadna-forrással. Ezzel megállapítható lett, hogy Bánkút, Jávorkút és a Bolhás alatt minimum 15 kilométer hosszú, valószínűleg összefüggő barlangrendszer húzódik. 1997-ben kötötték össze a Bolhási-víznyelőbarlangot és a Jávor-kúti-víznyelőbarlangot, így alakult ki a Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer. Mivel a Bolhási-víznyelőbarlang hosszabb volt a Jávor-kúti-víznyelőbarlangnál, a Bolhási-víznyelőbarlang neve került előre a barlangrendszer nevében és a Bolhási-víznyelőbarlang barlangkataszteri száma lett a barlangrendszer barlangkataszteri száma.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Bükk hegységben található Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy hosszúsága 5100 m, függőleges kiterjedése 130 m és vízszintes kiterjedése 600 m. A könyvben lévő, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5372-4 barlangkataszteri számú Bolhási–Jávorkúti barlangrendszer Magyarország 6. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 5100 m hosszú barlang 1977-ben 510 m és 1987-ben kb. 2500 m hosszú volt. A könyvben található, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített mélységi lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5372-4 barlangkataszteri számú Bolhási–Jávorkúti barlangrendszer Magyarország 13. legmélyebb barlangja 2002-ben. A 2002-ben kb. 130 m mély barlang 1977-ben 80 m és 1987-ben kb. 125 m mély volt.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben található Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer látogatók számára nem megnyitott szakaszai a felügyelőség engedélyével látogathatók. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer fokozottan védett barlang.

A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangrendszernek. A könyv szerint a Bükk hegység Nagy-fennsíkján helyezkedik el a Bolhási-víznyelőbarlang és a Jávor-kúti-víznyelőbarlang közötti átjáró megteremtésével kialakított, fokozottan védett Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer. Mindkét barlangba 1953-ban jutottak be Borbély Sándor által vezetve a Magyar Hidrológiai Társaság Zsombolykutató Munkabizottságának barlangkutatói. A két barlang 5100 m hosszú és 130 m függőleges kiterjedésű. Mérete a majdnem folyamatosan végzett feltáró kutatás eredménye. A két barlang triász mészkőben jött létre. Nagyon összetett szerkezetűek. A kapcsolatot közöttük 1997. decemberben sikerült bizonyítani a Bolhási-víznyelőbarlangban a Jávor-kúti-víznyelő felé húzódó szifon vizének leszívásával és a végponti sóderszifon átbontásával. Már 1954-ben ki lett mutatva víznyomjelzéssel, hogy a két barlang mélyben egyesült vize a Garadna-forrásban bukkan elő.

A Bolhási-víznyelőbarlangnak a Létrás-tető és Jávorkút között található Bolhási-réten, 648 m tszf. magasságban van a bejárata. A mindig csordogáló Bolhási-patakot követve bontották ki a bejáratát. 125 m mélységben a barlang a dolomitos kőzetet harántoló szűk repedések között, szifonnal zárul be. A cseppkőképződményekkel díszített, meanderező, szinlőkkel tagolt főágat több kavics- és agyagszifon, illetve vízzel kitöltött rész tagolja. A főághoz szűkebb, hordalékkal nagyon feltöltött oldalágak csatlakoznak.

A Jávor-kúti-víznyelőbarlangnak a jávorkúti turistaház közelében, a Bolhási-víznyelőbarlang bejáratától kb. 400 m-re, az út mellett közvetlenül, 655 m tszf. magasságban van a bejárata. Bontással lett feltárva az aktív víznyelőbarlang. A bejárati aknasor lejtős, kisebb lépcsőkkel tagolt szakaszba, majd enyhén lejtő, keskeny, aktív, patakos folyosóba vezet. A 60 m hosszú főág, amely szifonnal záródik, a víz elfolyásának irányában bevezet a Bolhási-víznyelőbarlangba 5 rövid, vízzel kitöltött szifonon át. A barlangot üstszerű oldott formák, vakkürtők, gömbfülkeszerű kupolák, meanderező szinlők és színes cseppkövek ékesítik.

Csak engedéllyel tekinthetők meg a lezárt, 1982 óta külön-külön fokozottan védetté vált barlangok. Technikai eszközök használata kell látogatásukhoz. A bejárati patakok vízhozamának gyors és nagy növekedése, a Bolhási-víznyelőbarlang szifonkerülő járatainak víz alá kerülése nagyon veszélyes, ezért változékony időjáráskor kerülni kell a barlangjárást. Állandó vizű szifonok gátolják a két barlang közötti átjárást. A BEAC Barlangkutató Csoport egyik legjelentősebb eredménye a Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer összekötése. Gyenge Lajos szócikkében meg van említve, hogy Gyenge Lajos részt vett a jelenleg már egy barlangrendszert képező, de akkor még különálló két barlang, a Bolhási-víznyelőbarlang és a Jávor-kúti-víznyelőbarlang felfedezésében.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Bükk hegységben elhelyezkedő Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével tekinthetők meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer (Bükk hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom

• Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2977. old.
• Balázs Zoltán: A Miskolc környéki barlangok feltárásának történeti vázlata. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1960. március. 83. old.
• Barátosi József: Földalatti üregek indexelése. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1961. április. 13. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 15. old.
• Borbély Sándor: Barlang- és zsombolykutatás a Bükkben. Hidrológiai Közlöny, 1955. (35. évf.) 9–10. sz. 357., 360–361. old.
• Buczkó Emmi: Magyarország legmélyebb barlangjai. Karszt- és Barlangkutató, 1961. 2. félév. 93. old.
• Cz. L. (Czakó László): Az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub... MKBT Meghívó, 1978. november–december. 10. old.
• Czakó László – Szentesi Péter: MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Szakosztálya. MKBT Beszámoló, 1983. 132. old.
• Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 67. old. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Dénes György: Magyarország legmélyebb barlangjai. Karszt és Barlang, 1968. 1–2. félév. 26. old.
• Dénes György: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1970 végén. Karszt és Barlang, 1970. 2. félév. 103. old.
• Egri Csaba – Nyerges Attila: 50 méternél mélyebb barlangjaink. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 17. old. ISBN 963-9358-96-7
• Egri Csaba – Nyerges Attila: 200 méternél hosszabb barlangjaink. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 15. old. ISBN 963-9358-96-7
• Elekes Balázs – Szabó Zoltán: Téli kutatótábor a Bükkben. MKBT Tájékoztató, 1998. március–április. 10–11., 15., 16. old.
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64207. old.
• Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20921. old.
• Ferenczy Gergely: Barlangvédelmi tevékenység. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 599. old.
• Gazdag László: Figyelem! MKBT Műsorfüzet, 1990. szeptember–október. 11., 13. old.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6368. old.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6374. old.
• Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 199. old.
• Halmos Ildikó: Távlatok a föld alatt. Észak-Magyarország, 1998. (54. évf.) január 19. (15. sz.)
• Hegedűs András: Új feltárás a Jávor-kúti-víznyelőbarlangban. MKBT Tájékoztató, 1999. március–április. 12–13. old.
• Hegedűs András: A bolhási Jávorkúti-víznyelőbarlang új részeinek feltáró kutatása és dokumentálása. Karsztfejlődés, 2004. (9. köt.) 359–369. old.
• Hernádi Béla: A Herman Ottó Barlangkutató Szakcsoport 1981. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1981. 109. old.
• Hevesi Attila szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1977. 65., 299., 309. old. (A Bükk-vidék barlangjai című fejezetet, a 49–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Hevesi Attila: Felszínalaktani jellemzés, karsztformakincs. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 122., 123. old. (A 123. oldalon nem említi a barlangrendszer nevét, vagy a barlangrendszer barlangjainak a neveit.)
• Jakucs László – Kessler Hubert: A barlangok világa. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1962. 43., 192–193. old.
• Juhász András: A Létrástetői barlang. Karszt és Barlang, 1962. 2. félév. 45. old.
• Juhász Márton – Takácsné Bolner Katalin: Barlangkutató csoportjaink életéből. Karszt és Barlang, 1990. 2. félév. 172. old.
• Juhász Márton – Nyerges Attila – Takácsné Bolner Katalin: Barlangkutató csoportjaink életéből. Karszt és Barlang, 1997. 1–2. félév. 84. old.
• Kárpátiné Radó Denise: Jelentés az 1957. évi barlangkutató ankétról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1957. július–december. 5. old.
• Kessler Hubert: Karsztvidékek lefolyására és beszivárgására vonatkozó újabb vizsgálatok. Beszámoló a VITUKI 1956. évi munkájáról. 1957. 139–145. old.
• Kessler Hubert: A barlangkutatás módszerei és az eredmények tudományos felhasználása. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1960. december. 541. old.
• Kordos László: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1975. december 31. és 1977. december 31. között. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 48., 49., 51., 52. old.
• Kordos László: The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975). Karszt és Barlang, 1977. Special Issue. 65., 66. old.
• Kordos László: Magyarország legmélyebb és leghosszabb barlangjai. MKBT Meghívó, 1978. május. 17., 18., 22. old.
• Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 46. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 21., 25., 36., 87., 155–158., 276., 284., 286. old.
• Kuchta Gyula: Ismerjük meg a barlangokat. Miskolc, 1958.
• Kuchta Gyula: A jávorkúti víznyelőbarlang felfedezése. Borsodi Szemle, 1958. (2. évf.) 2. sz. 47–50. old.
• Láng Sándor: A Bükk geomorfológiai vázlata. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 5–6. füz. 85. old.
• Lénárt László: A MEAFC Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport jelentése az 1975. évi nyári táborban elért eredményekről. MKBT Beszámoló, 1975 második félév. 66. old.
• Lénárt László: Hidrogeológiai kirándulások a Bükkben. Tankönyvkiadó, Budapest, 1977. 224., 225. old.
• Lénárt László összeáll.: A „Zsombolyosok”-tól a Marcel Loubens Csoportig. Miskolc, 1977. 6., 7., 9., 42., 47., 54., 56., 58., 74. old.
• Lénárt László: A Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport közölte... MKBT Meghívó, 1978. március. 10. old.
• Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 25. oldal és a térképmelléklet
• Lénárt László: Számvetés a szervezett miskolci barlangkutatók 30 évi munkájáról. Karszt és Barlang, 1982. 1. félév. 27. old.
• Lénárt László: A Marcel Loubens Barlangkutató Csoport... MKBT Műsorfüzet, 1984. május–június. 13. old.
• Lénárt László: Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület. MKBT Beszámoló, 1984. 104–106. old.
• Majoros Zsuzsanna – Lénárt László és a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület: Láner Olivér (1927–1985). Karszt és Barlang, 1985. 1–2. félév. 76. old.
• Maucha László: A magyar barlangkutatók második országos ankétja. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1956. július–december. 4. old.
• Mészáros Károly: MKBT Észak-magyarországi Területi Osztály 1974. május 1-től szeptember 31-ig végzett tevékenysége. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1974. 3–4. füz. 60. old.
• Mészáros Károly: Jelentés az Aqua-expedíció 1974. évi tevékenységéről. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1974. 5–6. füz. 35–36., 38. old.
• Mészáros Károly: A Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport 1974. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1975 első félév. 60., 62., 68. old.
• Mészáros Károly: A Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport 1975. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1975 második félév. 121. old.
• Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2337. old.
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 42., 62–63., 173., 195., 218., 272., 303. old.
• Nyerges Attila: Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 111–116. old. ISBN 963-9358-96-7
• Örvös János szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport Kiadó, 1962. 39. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 212. old.
• Radó Denise: A Magyar Hidrológiai Társaság Karszthidrológiai és Barlangkutató Bizottságának 1956. I. 12-én tartott választmányi ülésén a munkaterületek végleges bejelentése és koordinálása az alábbiak szerint történt: Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1956. március–június. 32. old.
• Schréter Zoltán: Die geologischen verhältnisse des Bükk-Gebirges. Karszt- és Barlangkutatás, 1959. (1. évf.) 35. old.
• Szabó József: Adatok a Garadna-forrás vízgyűjtő területének vizsgálatához. Karszt és Barlang, 1981. 1–2. félév. 9–12. old.
• Szatmári Ilona: A földalatti vizek nyomában. Szabad Nép, 1954.
• Székely Kinga: Társulati kitüntetések. Karszt és Barlang, 1980. 2. félév. 116. old.
• Székely Kinga: Fokozottan védett barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 177., 179. old.
• Szenthe István – Czakó László: Jelentés az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub barlangkutató csoportjának 1974. október 1-től 1975. december 31-ig végzett tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1976. 284. old.
• Szenthe István: Jelentés a Debreceni MHSZ Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Csoportjának 1978. évi működéséről. MKBT Beszámoló, 1978. 164. old.
• Szervezők: 58. Barlangnap. MKBT Tájékoztató, 2014. május–június. 3. old.
• Szikszai Tibor: A Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport 1977. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1977. 158–164. old.
• Szikszai Tibor: A Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport 1979. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1979. 137., 137–138., 145–146. old.
• Sz. T. (Szikszai Tibor): A Herman Ottó Barlangkutató Csoport... MKBT Meghívó, 1977. december. 8. old.
• Sz. T. (Szikszai Tibor): A Herman Ottó Barlangkutató Csoport... MKBT Meghívó, 1978. március. 7. old.
• Takácsné Bolner Katalin: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai az 1987. december 31-i állapot szerint. Karszt és Barlang, 1987. 1–2. félév. 52., 54., 55. old.
• Takácsné Bolner Katalin – Eszterhás István – Juhász Márton – Kraus Sándor: The caves of Hungary. Karszt és Barlang, 1989. Special Issue. 20., 21., 22., 29., 30. old.
• Takácsné Bolner Katalin – Juhász Márton – Kraus Sándor: Magyarország barlangjai. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 54., 54–55., 56. old.
• Tóth József: Szpeleokartográfia egységesítésének problémái. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1960. szeptember–október. 405. old.
• Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. old.
• Várszegi Sándor: A miskolci barlangkutatás múltja és jelene. Karszt és Barlang, 1974. 1. félév. 3. old.
• V. J.: A Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport... MKBT Meghívó, 1978. október. 12. old.
• –: A hazai karszthidrológiai és barlangkutató csoportok beszámolója 1955. évben végzett eddigi kutatásaikról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1956. január–február. Függelék, 2. old.
• –: Magyarország legmélyebb barlangjai. Karszt és Barlang, 1962. 2. félév. 83. old.
• –: Jávorkút. Mount Everest, 2003. szeptember. 17. old.
• –: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 21. old.
• –: Tájékoztatásul közöljük a Társulat tagságával... MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 8. old.
• –: Az Újpalota SE Barlangkutató Szakosztályának 1980. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1980. 199., 199–200. old.
• –: Felhívjuk a tagság figyelmét, hogy 1982. július 1-jével új természetvédelmi jogszabályok léptek életbe. MKBT Műsorfüzet, 1982. szeptember–október. 17. old.
• –: Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2008. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2009. 1–2. félév. 60. old.
• –: Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2009. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2010. 1–2. félév. 98. old.
• –: Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2010–11. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2011. 1–2. félév. 76. old.
• –: Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2012–14. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2012–2014. 126. old.
• –: Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2015–16. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2015–2016. 67. old.
• –: Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2017–18. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2017–2018. 76. old.

További irodalom

• Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat) a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon (Budapesten), Eger, 1965. 68., 68/a., 69. old.
• Erdey Gyula: Bükk portyavezető. Budapest, Sport, 1954.
• Erdey Gyula: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1956.
• Frisnyák Sándor: A Bükkfennsík kialakulása és mai felszíne. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1958. (1. köt.) 14–19. old.
• Hazslinszky Tamás: A Bükki Nemzeti Park karsztjelenségei. Föld és Ég, 1978. (13.) 5. sz. 142–146. old.
• Hevesi Attila: Barlangkutatás a Bükk hegységben. Föld és Ég, 1968. (3.) 2. sz. 51–52. old.
• Kárpát József: Barlangtérképezési ismeretek. (MKBT kutatásvezetői tanfolyam tananyaga.) 1983. Kézirat a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban.
• Kárpát József: Jávorkúti-víznyelőbarlang. Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat, Budapest, 1986. (Magyarország barlangtérképei 6.)
• Kraus Sándor: Barlangföldtan. I. Budapest, 1984.
• Kuchta Gyula: Néhány bükki zsomboly és víznyelőbarlang. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1958. (1.) 19–20. old.

Jegyzetek

További információk

• Bolhási–Jávorkúti-víznyelőbarlang
• Jávor-kúti-víznyelőbarlang
• Országos Barlangnyilvántartás