Farkasrév

Farkasrév (Vadu Izei)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Máramaros
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Farkasrév
Rang	községközpont
Irányítószám	437365
Körzethívószám	0x62
SIRUTA-kód	106657
Népesség
Népesség	2136 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Népsűrűség	1,72 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	284 m
Terület	16,85 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 53′ 23″, k. h. 23° 55′ 52″47.8897, 23.931147.889700°N 23.931100°EKoordináták: é. sz. 47° 53′ 23″, k. h. 23° 55′ 52″47.8897, 23.931147.889700°N 23.931100°E
Farkasrév weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Farkasrév témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Farkasrév (románul: Vadu Izei, 1968-ig Vad, jiddisül וואד) falu Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése

Máramarosszigettől hat kilométerre délkeletre, a Mára bal partján, az Iza beömlésénél, dombvidéken fekszik.

Nevének eredete

Magyar és román nevének alaptagja azonos jelentésű – vad a magyar 'rév'. 1808-ban egyik neveként feltűnt a Brod, amely közszóként ugyanezt jelenti. A magyar név előtagja arra a Farkas mesterre utal, aki 1383–84-ben máramarosi ispán volt. Először a falu is ekkor, 1383-ban fordul elő, Farkasrev alakban, majd 1397-ben mint Rew. Mai hivatalos román nevének jelentése 'Izaréve'.

Története

Kezdetben vegyesen jobbágyi–kisnemesi, a 17. századtól jobbágyfalu volt. Egy Lázár nevű helyi nemest 1514-ben, a Dózsa György-féle parasztfelkelésben való részvétele miatt vagyonfosztásra ítéltek. A 16. század közepétől a szomszédos Kaszó vidéki falvak román nemesei és a máramarosszigeti polgárok birtokolták, a 17. század elején nagy része Bethlen Istváné lett, majd a század közepén egésze a kincstáré. Későbbi birtokosai közé tartozott 1671-ben Thököly Imre, az 1680-as–1700-as években Perényi Mária. 1767-ben részben kamarai, részben Vécsey-birtok volt.^[1] Görögkatolikus iskoláját először 1816-ban említik.^[2] Az 1860-as években Várady Gábor udvarháza állt benne. Fatemplomát 1758-ban Bárdfalváról szállították ide, de a kőtemplom elkészülte után, 1884-ben vissza is vitték Bárdfalvára. A 20. század elején Máramaros vármegye Szigeti járásához tartozott.

1838-ban 449 görögkatolikus vallású lakosa volt.^[3]

1910-ben 1999 lakosából 1817 volt román, 155 német (jiddis) és 25 magyar anyanyelvű; 1831 görögkatolikus és 163 zsidó vallású.

2002-ben 2310 lakosából 2304 volt román nemzetiségű; 2070 ortodox és 71 görögkatolikus vallású.

Nevezetességek

• Kazár László grafikusművész emlékmúzeuma.
• Faragott máramarosi kapuk.
• A faluban csergekészítés, szőnyegszövés, fafaragás, üvegikonfestés, vesszőfonás.
• Gheorghe Covaci Cioata hegedűs zenekara.
• Zsidó temető.

Testvértelepülése

• Braine-le-Comte, Belgium

Hivatkozások

Források

• Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943

További információk

• A falu turisztikai célú webhelye (angolul) (franciául)
• Fényképek a zsidó temetőről