Giródtótfalu

Giródtótfalu (Tăuții de Sus)
A Szent Péter és Pál ortodox templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Rang	falu
Községközpont	Felsőbánya város
Irányítószám	435103
SIRUTA-kód	106719
Népesség
Népesség	2590 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	212[1]
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 39′ 24″, k. h. 23° 39′ 30″47.656658, 23.65837647.656658°N 23.658376°EKoordináták: é. sz. 47° 39′ 24″, k. h. 23° 39′ 30″47.656658, 23.65837647.656658°N 23.658376°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Giródtótfalu témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Giródtótfalu (románul: Tăuții de Sus) falu Romániában, Máramaros megyében.

Nevének eredete

Magyar nevének utótagja egykori szláv lakosságával kapcsolatos. Mai előtagja egykor a falu alternatív neve volt (1400-ben Tothfalu alio nomine Gerod, 1408-ban Gyrolth), és a német eredetű Girold személynévből származik. A 17. században Felsőtótfalunak hívták, de 1692-ből fennmaradt Tejfeles- vagy Veslinger-Tótfalu neve is. Román nevének jelentése is 'Felsőtótfalu', és Misztótfalu nevével áll párban.

Fekvése

Nagybánya és Felsőbánya között, a Zazar bal partján fekszik, mindkét várossal összeépült. Tőle északra a Gutin hegyei magasodnak, rajtuk a falusiak szelídgesztenyéseivel, melyekben százados fák is találhatók. A falutól délre, 48,6 hektáron, az egykori aranybánya zagytározója terül el.

Népessége

A népességszám változása

Kedvező helyzetének köszönhetően lakossága 1880-tól a második világháborúig kétszeresére nőtt, majd a szocialista iparosítás és a bánya munkaerő-szükséglete 1966-ig ismét két és félszeresére duzzasztotta.

Etnikai és vallási megoszlás

• 1830-ban 386 görög és 93 római katolikus lakosa volt.^[2]
• 1910-ben 974 lakosából 759 volt román, 167 magyar és 46 cigány anyanyelvű; 809 görögkatolikus, 120 római katolikus és 31 zsidó vallású.
• 2002-ben 3491 lakosából 2777 volt román, 375 magyar és 305 cigány nemzetiségű; 2601 ortodox, 269 pünkösdi, 191 római katolikus, 180 református és 106 görögkatolikus vallású.

Története

Nagybánya városa telepített 1329 után, nevéből ítélve szláv lakossággal. 1406-ban Omechim nagybányai polgár vásárolta meg a városi ispotály javára. Határában 1679-ben két krakkói lakos vásárolt bányát, majd 1684-ben Felsőbánya város nyitott piritbányát, vasolvasztót és vashámort, ahol bányászszerszámokat készíttetett.^[3] 1687-tól a minoriták bírták. Lakói a 17. század végén Nagy- és Felsőbányát látták el tejtermékekkel, a 19. században a határukban termő szelídgesztenye és szilva eladásából húztak hasznot.^[4] Mellette 1962 és 2006 között aranybányászat folyt.

Látnivalók

• Római katolikus temploma eredetileg a 15. században, gótikus stílusban épült. Az első építési fázisból máig megmaradt a szentélyboltozat, a mérműves ablakok, a kőkeretes szentségtartó és a déli oldal ülőfülkéje. A templomot Bocskai István 1605-ben a reformátusoknak adta. A falut birtokló minoriták 1711-ben alapították újra római katolikus egyházát, de önálló plébániát csak 1792-ben szerveztek, amikor a templomot visszavették a reformátusoktól. A gyülekezet jelenleg a felsőbányai plébánia filiája. A hajó beomlott boltozatát 1982-ben fadeszkás födémmel helyettesítették. Helyreállítása 2008-ban kezdődött.
• A főút mellett álló Szent Péter és Pál apostolok ortodox (korábban görögkatolikus) templom 1773-ban épült, megtartva a korábbi fatemplom arányait és tetőzetének formáját, a négy fiatornyos toronysisakkal. Belső festése 1960-ban készült. 2003 és 2007 között felújították, tetőszékét kicserélték.^[5]

Gazdasága

• A Romflex gyár gumi ütközőket, gyűrűket és perselyeket,^[6] a Fordaq parkettát gyárt.^[7]

Jegyzetek

Források

• Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Budapest, 1940 [3] PDF
• Oana-Cristina Modoi: Integrated Management of Mine Waste Resulted from the Ore Exploitation Associated to Baia Mare Metallogenetic Province. PhD Thesis, Abstract [4] PDF
• Hitter Ferenc: Giródtótfalu hatszáz éves temploma [5]
• Vende Aladár: Szatmár vármegye községei. In Borovszky Samu szerk.: Szatmár vármegye. Budapest, 1908 [6]

Kapcsolódó szócikkek