Ketesd

Ketesd (Tetișu)
Ketesd református templomának tornya
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Alsófüld
Rang	falu
Községközpont	Alsófüld
Irányítószám	457138
SIRUTA-kód	141125
Népesség
Népesség	243 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	335
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	348 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 53′ 51″, k. h. 23° 02′ 42″46.89754, 23.04513846.897540°N 23.045138°EKoordináták: é. sz. 46° 53′ 51″, k. h. 23° 02′ 42″46.89754, 23.04513846.897540°N 23.045138°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Ketesd (románul Tetișu) falu Romániában, Erdélyben, Szilágy megyében, Kalotaszeg Alszeg altáján.

Fekvése

Bánffyhunyadtól három km-re északra fekszik, az Almásba ömlő Bot patak völgyében.

Nevének eredete

Első írásos említése 1399-ből származik, mint Ketesd. 1437-ben Kethesd, 1576-ban Kettesd néven fordul elő. Kiss Lajos szerint magyar eredetű és egy *Ketes személynév -d képzős alakjából magyarázza. A román név kezdőhangja azzal magyarázható, hogy a környék román nyelvjárásának palatalizált [k'] és [t'] hangzói összeolvadtak.

Története

A falu kezdetben Bihar vármegyéhez, egyháza a váradi püspökség kalotai főesperességéhez tartozott. Később évszázadokon keresztül Kolozs vármegye része volt. Magyar lakossága a reformáció idején református hitre tért.

A ketesdiek a 20. század elején kezdtek eladásra zöldséget és gyümölcsöt termeszteni. Terményeiket kezdetben a bánffyhunyadi „úri” réteg és a havasi románság vásárolta, 1940-től vonattal a kolozsvári piacra is hordták. A hízlalt szarvasmarhát a hunyadi nagyvásárban, az igavonásra is használt bivalyok tejét a hetipiacon adták el. 1910-ben 1078 holdas határából 481 hold volt szántó, 253 erdő és 140 legelő.

Híres volt mesemondóiról. Népmesekincsét Kovács Ágnes gyűjtötte össze az 1940-es években. A kétkötetes műhöz írt, kismonográfia hosszúságú bevezető tanulmánya a településről is bőséges információforrás.

1944 októberében a malomszegiek és a viságiak kifosztották. 1968-ban Szilágy megyéhez csatolták.

Lakossága

• 1850-ben 347 református magyar lakosa volt.
• 2002-ben 348 lakosából 335 magyar, 13 román nemzetiségű volt; 331 református és 12 ortodox vallású.

Látnivaló

• Mai református templomát Kós Károly tervei alapján, 1937 és 1941 között építették. A templom mennyezetére visszahelyezték középkori temploma 1692-ben, Gyalui Asztalos János által készített kazettás mennyezetének 21 kazettáját. Kis harangja 1766-ból, míg szószékének koronája 1798-ból származik. Énekmutató táblája 1860-ban, szószéke 1892-ben készült. A cinterem kapuját a ketesdi Kis Lőrinc mester készítette.

Híres ember

• Itt született Péter Ferenc magyar rádióbemondó, előadóművész.

Források

• Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék. I–II. Budapest, 1944
• Várady Péter – Borbély Anikó: Erdély magyar templomai – Kalotaszeg. Budapest, 1991
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
• Balogh Balázs – Fülemile Ágnes: Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen. Budapest, 2004

Külső hivatkozások

• Kép a régi, fatornyos templomról, 1933-ból Archiválva 2016. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Kerekes Edit: Ketesd – börtön és édes szülőfalu
• Kovács Ágnes: A kalotaszegi Ketesd mesekincse (MEK)
• Hangfelvételek

Jegyzetek