Szakadás

Ez a szócikk egy településről szól. Hasonló címmel lásd még: Szakadás (matematika).

Szakadás (Luminișu)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Nagyilonda
Rang	falu
Községközpont	Nagyilonda
Irányítószám	457196
SIRUTA-kód	141642
Népesség
Népesség	88 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 21′ 43″, k. h. 23° 36′ 34″47.361878, 23.60935447.361878°N 23.609354°EKoordináták: é. sz. 47° 21′ 43″, k. h. 23° 36′ 34″47.361878, 23.60935447.361878°N 23.609354°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Szakadás témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szakadás település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Nagyilondától északra, a Szamos folyó közelében fekvő település.

Története

Szakadás Kővár tartozékai közé tartozott, azonban csak 1543-1546 között keletkezhetett, mivel Kővár 1543. évi adóösszeírásában még nem fordult elő. Nevét 1546-ban említette először oklevél Zsakathura néven. 1600-ban Zakatura, 1750-ben Szeketúra, 1808-ban Szakatúra, 1913-tól Szakadás néven írták.

A falu első ismert birtokosai a Drágffy család tagjai voltak; 1546-ban Drágffy Gáspár özvegye volt birtokosa. 1556-ban a Drágffyak utód nélküli halála miatt Izabella királyné Drágffy György e birtokát a Báthori-család tagjainak: Báthory Györgynek, nejének Báthory Annának és fiuknak, Istvánnak adományozta.

1603-ban a település a kis-búnyi járáshoz tartozott. 1630-ban Brandenburgi Katalin e birtokot Gombos Andrásnak adta zálogba. 1636-ban Rákóczi György Rőti Orbán kővári főkapitánynak és nejének Moicsári Zsófiának adományozta. 1650-ben Kővárhoz tartozó birtoknak írták. 1689-ben Teleki Mihályné Veér Judit birtoka, s a Telekieké volt 1809-ben is.

1819-től Újfalvi Sándor birtoka volt, akinek úrbéri kárpótlást utaltak ki. Ő maga Romladék-nak nevezte s így említette meg leveleiben. 1865-ben kelt végrendeletében a kolozsvári magyar színháznak hagyományozta. A végrendelet ellen a gróf Teleki család pert indított, amely Tisza István miniszterelnök közbenjárására a felek megegyezésével zárult. 1908 körül az 1400 holdas birtokból az Országos Színházi Alapot kezelő kultuszminisztérium 100 holdat román parasztoknak, 600 holdat a helyi román papnak adott el. 1911-ben a maradék részt három szatmári vállalkozónak értékesítették.^[1]

1910-ben 320 lakosa volt, ebből 314 román, 6 német volt, melyből 232 görögkatolikus, 82 görögkeleti ortodox, 6 izraelita volt.

Nevezetességek

• Görögkatolikus fatemplomát 1846-ban szentelték fel. Anyakönyvet 1811-től vezetnek.
• 1819-től itt gazdálkodott Újfalvi Sándor (Kackó, 1792 – Kolozsvár, 1866. július 16.) a híres medvevadász, földbirtokos, vadászati szakíró, Wesselényi Miklós barátja.

Hivatkozások

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.