Sály

Sály
Sály, Eötvös-Gorove-kastély
Sály címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás	Mezőkövesdi
Jogállás	község
Polgármester	Fekete Jánosné (független)[1]
Irányítószám	3425
Körzethívószám	49
Népesség
Teljes népesség	1549 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	67,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	25,57 km²
Földrajzi nagytáj	Észak-magyarországi-középhegység[3]
Földrajzi középtáj	Bükk-vidék[3]
Földrajzi kistáj	Miskolci-Bükkalja[3]
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 56′ 53″, k. h. 20° 39′ 52″47.948088888889, 20.66433888888947.948089°N 20.664339°EKoordináták: é. sz. 47° 56′ 53″, k. h. 20° 39′ 52″47.948088888889, 20.66433888888947.948089°N 20.664339°E
Sály Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén
Sály weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sály témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sály község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Mezőkövesdi járásban.

Fekvése

A Bükk-vidék, azon belül a Miskolci-Bükkalja területén, a Sályi-patak völgyében, a 3-as főúttól 6 kilométerre fekszik.

Csak közúton érhető el, Bükkábrány felől a 25 115-ös számú mellékúton.

Története

Sály és környéke a bronzkor óta lakott vidék. A falu nevét először 1348-ban említették oklevelek. A környező domb- és hegytetőkön máig egykori romok, föld- és kőépítmények maradványai látszanak, vagy sejthetőek.

Az országnak ezt a vidékét, amelyet a Nyárád- és az Eger-patak ölel körül honfoglalás kori hagyományaink Örsúr földjeként tartják számon.

Erről Anonymus így fogalmazott a Gesta Hungarorumban:

„Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, amelyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának. Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak”.

A vidéket az Örsúr nemzetség Váraljai ága lakta. A falu határában állt egykor Váralja település, melyet az itt végzett ásatások is alátámasztanak. Az első lakóházak már a 10. században álltak, s attól kezdve folyamatosan használták a települést. Valószínűleg a török korban pusztult el.

Az Örsúr nemzetség leszármazottainak nemzetségfői központja Sály határában, a Lator-patak forrásától (amelyet ma is Vizfőnek neveznek) körülbelül háromszáz méterre levő hegy tetején azonosították. A nemzetség monostora Kácson épült fel, de a nemzetségi ágak egy-egy vára Kácson és Sályban található.

Sály nevét az oklevelek 1348-ban említik először.

1596-ban, Eger elestekor Sály is a török pusztítás áldozatává vált, akik felégették a falut. A megmaradt lakosság a Tarizsa hegy oldalába vágott pincelakásokban húzódott meg, s a környéken portyázó törökök támadásai miatt sokáig nem tértek vissza a lerombolt faluba.

Az 1700-as években Szepessy Pál volt Sály birtokosa. 1713-ban Szepessy Pál itteni birtokát Szepessy János kapta meg örökségként, s övék volt egészen a 20. századig.

A 20. század elején a volt Eötvös birtok földesura Gorove László, és (a Seckendorf, előtte Négyesy, Szepessy birtok) Knöpl Anna birtoka volt.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Fekete Jánosné (független)^[4]
• 1994–1998: Fekete Jánosné (független)^[5]
• 1998–2002: Fekete Jánosné (független)^[6]
• 2002–2006: Fekete Jánosné (független)^[7]
• 2006–2010: Fekete Jánosné (független)^[8]
• 2010–2014: Fekete Jánosné (független)^[9]
• 2014–2019: Fekete Jánosné (független)^[10]
• 2019-től: Fekete Jánosné (független)^[1]

Népesség

2001-ben a település lakosságának 73%-a magyar, 27%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[11]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,3%-a magyarnak, 0,3% bolgárnak, 29,3% cigánynak, 0,6% németnek mondta magát (11,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).

Vallási megoszlás: római katolikus 60,2%, református 21,2%, görögkatolikus 0,2%, evangélikus 0,3%, felekezeten kívüli 2,2% (15,8% nem válaszolt).^[12]

2022-ben a lakosság 89,3%-a vallotta magát magyarnak, 19,3% cigánynak, 0,4% németnek, 0,1-0,1% horvátnak, örménynek, bolgárnak, szlovénnek és románnak, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 49,7% volt római katolikus, 13,8% református, 0,5% görög katolikus, 0,2% egyéb keresztény, 0,2% evangélikus, 8,3% felekezeten kívüli (25,3% nem válaszolt).^[13]

Emlékművek

• 
  Hősök emlékmű a főtéren
• 
  Hősök emlékmű oldalról
• 
  Hősök emlékmű egyik névtáblája
• 
  Régi emlékmű az Eötvös-kastély kertjében
• 
  Régi síremlékek a református templomkertben
• 
  Régi sírkövek a templomkertben
• 
  Sály, Hősök emlékpark
• 
  Hősök emlékpark
• 
  Hősök emlékpark, 1956-os emlékmű

Légi felvételek

• 
  Sály, Latorvár légi fotón
• 
  Sály, Latorvár légi felvételen
• 
  Sály, látképe madártávlatból
• 
  Sály, a magasból
• 
  Sály, Eötvös-Gorove-kastély légi felvételen
• 
  Sály, a kastély - légi fotó

Itt születtek

• Balla Károly színművész, író, lapszerkesztő 1803-ban.
• Egyedi Dávid, születési és 1911-ig használt nevén Klein Dávid^[14] (1885 – 1960) bőrgyógyász, urológus, főorvos.
• Eötvös Ignác alkancellár és főpohárnok 1786-ban.
• Solymossy Sámuel irodalomtanár 1817-ben.

Hírességek

• Itt járt három évig elemi iskolába Gárdonyi Géza, akinek az édesapja az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédjeinek készített fegyvert, később uradalmi gépész lett. Sályba gépésznek és kovácsmesternek szegődött. A Gárdonyi család 1860-1873 között itt lakott a faluban. Az író később több művében megörökítette Sályt.
• Eötvös József író, államférfi a faluban élt és dolgozott 1837 végén és 1838-ban. Nagyapja birtokán kezdte írni A karthauzi c. regényét.

Nevezetességei

• Eötvös-Gorove-kastély
• Latorpuszta
• Latorvár-tető
• Latorvár
• Örsúr vára
• Régi kőfejtők Sály és Latorpuszta között
• Sály Vízfő-tanösvény kiindulópontja - A Déli-Bükk lábánál, Sály község területén található 10 állomásból álló tanösvény hossza 13,3 km.
• Gárdonyi Géza Emlékház

Galéria

• 
  Sályi utcakép a katolikus templommal
• 
  A főtér a falu templomainak látképével
• 
  Katolikus templom
• 
  Sály, kőkereszt a falu főterén
• 
  Sály, református templom
• 
  A református templom látképe
• 
  A Négyesi-Szepessy kastély vaskerítése
• 
  Sály, domboldalon a temetővel
• 
  Öreg ajtó a főtér egyik házának bejáratán
• 
  Római katolikus templom
• 
  Az egykori jégverem bejárata a Főtér mögött
• 
  Egykori barlanglakások romjai a falu feletti dombok oldalában

Zenei élet

• Kronos zenekar

Források

• Fényes Elek
• Györffy György
• Mátyás István: A kiásott múlt (1989)

Jegyzetek

További információk

• Sály Önkormányzatának honlapja
• Sály az utazom.com honlapján^{[halott link]}
• Barsi Ernő: Sály - Egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17.)
• Az Eötvös Gorova kastély a YouToubon [1]